A nemzetközi építészeti irodalomban évtizedek óta létezik a „brüsszelizáció” kifejezés, amely a régi, harmonikus negyedek lerombolását, sivár, lélektelen betontömbök felhúzását és a belvárost keresztülszelő, sok sávos autóutak kialakítását jelenti. A Brüsszelbe látogató kelet-európaiak meg is szoktak lepődni azon, hogy a város tele van olyan, hatvanas-hetvenes években felhúzott épületekkel, amelyeket ők otthon „szocreálnak” neveznek.
Valójában persze az 1956 előtti, sztálinista, barokkos építészetet nevezzük szocreálnak, 1956 után Keleten és Nyugaton ugyanaz a modernista stílus uralkodott. De míg a legtöbb nyugati fővárosban inkább csak a lakótelepeken jelent meg ez a stílus, Brüsszelben belvárosi háztömböket bontottak le ilyen épületek kedvéért. A város közepén pedig, alagutakkal, kétszintes kereszteződésekkel mini autópályákat hoztak létre. Pedig az urbanisztika egyik alapigazsága szerint minél több utat építenek egy városban az autóknak, annál több lesz ott az autó és a dugó. Brüsszelben is ez történt, felmérések szerint az európaiak közül a belgák töltik a legtöbb időt autójukban ücsörögve, a dugóban várakozva.
A belga főváros új polgármestere, a szocialista Yvan Mayeur ennek a rossz hagyománynak a megtörését ígérte megválasztásakor. S ennek szellemében, egyik ígéretét máris beváltva, sétálóutcává alakította át az Anspach bulvárt. Ez az a főutca, amelyik a nevezetes Főtér közelében és a Tőzsdepalota (Börze) előtt húzódik, s amelyet mindenki látott már, aki valaha megfordult Brüsszelben. „A gyalogos a király” jelszó jegyében az Anspach nem egyszerűen autómentes út lett, hanem sokféle kikapcsolódásra csábító, közösségi tér. Az úton pingpongasztalokat állítottak fel, pétanque pályákat építettek ki, a gyerekeknek homokozókat csináltak, és nyers fatörzsekből sajátos ülőalkalmatosságokat hoztak létre.
Mivel Brüsszelben nem tilos a közterületeken módjával alkoholt fogyasztani, sokan ezeken hörpintik fel a közeli arab és indiai boltokban beszerzett söröket, a kávéházi áraknál jóval olcsóbban. A szállongó, kesernyés illat jelzi, hogy a fű is népszerű, amit Belgiumban szintén engedélyez a törvény. Az Anspach napok alatt Brüsszel egyik fő látványossága lett, pattog a labda a pingpongasztalokon, gurul a golyó a pétanque pályán, gyerekek és hetvenéves svéd turisták ásogatnak a homokozóban, és rengeteg a biciklis. Az utcát, akármilyen közhelyes is ez, a szabadság levegője lengi át.
Yvan Mayeur polgármester évtizedekig szociális munkásként dolgozott, és szocialista várospolitikusként is hű maradt eredeti szakmájához. A sétálóutcává alakított főutca mérsékli a levegőszennyezést, könnyebbé teszi a gyalogosok és a kerékpárosok életét, és közösségi teret, szórakozást teremt azoknak, akiknek nem futná kávéházi teraszokra. Az utcabútorok, játékok révén a sétálóutca nem a boltokról, nem a fogyasztásról, hanem az ingyenes közösségi szórakozásokról szól.
Valahol ezt nevezik baloldali várospolitikának.
A szocialista Yvan Mayeur brüsszeli polgármester 1960-ban született, nem a belga fővárosban, hanem az észak-belgiumi Etterbeekben. Fiatalon, már mindössze 29 évesen parlamenti képviselő lett, s egy négy évig tartó, 1995-1999 közötti időszak kivételével azóta is honatya. 2013. december 13-án lett városvezető, miután kora miatt lemondott az előző polgármester, Freddy Thielemans. Mayeur rendkívül népszerű politikus.
