Kezembe került egy spanyol bulvárlap, amelyben az európai emberek boldogság-szintjét elemzik. Egy hosszú táblázatot készített az Eurostat, amelyben gondosan felsorolják mind a 27 uniós tagországot, és az ott élők boldogság-szintjének megfelelő rangsorba állítják.
Mondanom sem kell sem mi, sem a spanyolok nem nagyon vitézkedünk ebben. Abban semmi kivetnivalót nem találnak az ibériaiak, hogy ők a kontinens boldogtalanabbjai közé tartoznak és a lista élén a svájciak feszítenek, a svédek meg a finnek társaságában. Spanyolország csak valamivel marad el az uniós átlagtól, mi pedig hajszálnyival előzzük meg a görögöket meg a bolgárokat.
Kicsit pironkodtam, de aztán megnyugtattam magam. Lesz ez még jobb is! Gondolom, minden évben készítenek ilyen jelentést, s bár sok reményt nem látok arra, hogy a magyarok közérzete – legalábbis ami az életminőséget, a közhangulatot illeti – belátható időn belül gyökeresen megváltozzon, mégis jó volna elkerülni a sereghajtók helyéről.
Olvastam valahol, hogy a csokoládé boldogsághormont termel, feldob, jobb kedvre derít, feledteti a bajokat, amolyan afrodiziákum. Amikor legközelebb jönnek a kérdezőbiztosok, nem kell mást tenni, a válaszadás előtt minden megkérdezendő magyar kötelezően majszoljon el tábla Szerencsit.
Ettől tuti, hogy feljebb kerülünk majd a listán!
