A két jogvédő szervezet szerint elfogadhatatlan az utcán élőket érő hatósági vegzatúra, a rendőrség igazoltatási gyakorlata ráadásul közvetlen hátrányos megkülönböztetést is megvalósít. Kifogásaikat nem csak városi mendemondákra alapozzák, a két civil szervezet 2014 folyamán egy kutatás segítségével állapította meg, hogy a rendőrök milyen gyakorisággal és miféle hivatkozással tartóztatnak fel hajléktalan polgárokat, akik sem szabálysértést, sem bűncselekményt nem követtek el.
A kutatásnál a hajléktalan és nem hajléktalan aktivisták teszteléssel, valamint megfigyeléses módszerrel gyűjtöttek adatokat a rendőri igazoltatások gyakoriságáról, azok jogszerűségéről. Az eredmények talán nem is oly meglepőek, megmutatták, amit a járókelők is naponta tapasztalhatnak: az utcai igazoltatások célkeresztjében elsősorban a hajléktalan emberek állnak.
A teszteléskor "minden esetben párban jelentek meg köztereken középosztálybeli és hajléktalan önkéntesek - noha viselkedésük semmiben nem tért el egymástól, csupán megjelenésük különbözött, mégis kizárólag a fedél nélkül élő embereket igazoltatták a rendőrök" - olvasható az eredményeket összegző közleményben.
A megfigyelések alatt kiderült, hogy Budapesten egy hajléktalan embert átlagosan akár havi kétszer is igazoltathatnak anélkül, hogy bármiféle normát megsértene. Az igazoltatások közül pedig nem volt olyan, amit a rendőrök a rendőrségi törvényben megjelölt cél érdekében hajtottak végre: a rendőrök az esetek 80 százalékában rutinszerűen igazoltattak, ami jogszerűtlen, a gyakori, indok és eredmény nélküli igazoltatás sérti az egyenlő bánásmódot és az emberi méltóságot. Ha olykor meg is indokolták a rendőrök az intézkedést, az igazoltatások céljáról való tájékoztatás valamennyi esetben jogszerűtlen volt.
A két jogvédő szervezet azt kéri az EBH-tól, hogy indítson eljárást a Budapesti Rendőr-főkapitánysággal szemben a rendőrök hajléktalan embereket diszkrimináló és zaklató igazoltatási gyakorlata miatt.