Az 1980-as évek eleje óta Magyarország népessége egyre kisebb, 1990 és a legutóbbi népszámlálás, vagyis 2011 között 400 ezer fővel csökkent a lakosság száma, majd 2014-ig tovább gyorsult a fogyás, hisz újabb 100 ezerrel többen haltak meg, mint ahány gyerek született. Az adatok akkor is sokkolóak, ha többségüket ismertük, hiszen a tendenciát a népesség állapotáról készített Demográfiai Portré sorozat korábbi kötetei már felrajzolták. A KSH Népességtudományi Kutatóintézete háromévente készít átfogó tanulmányt a népesedési világnapra. Az idei kiadvány tegnapi bemutatóján Spéder Zsolt hangsúlyozta, hogy a rendszerváltozásig visszanyúlva elemezték a házasságok, párkapcsolatok alakulását, a gyermekvállalás irányait, a halandósági mutatókat és a kivándorlást, mint a népesség számának alakulását befolyásoló legfontosabb tényezőket. A kutatóintézet igazgatója hozzátette, hogy a lakosság életminőségét befolyásoló, az egészségi állapottal, családtámogatásokkal, nyugdíjakkal, az országon belüli mozgásokkal és a határon túli magyarság lélekszámának alakulásával is kiegészült a kutatási anyag.
Párkapcsolatok
Az utóbbi negyedszázad legmeghatározóbb tendenciája a házasság intézményének népszerűségvesztése – olvasható a párkapcsolatokat elemző fejezetben. A kötet ismerteti, hogy 1990 és 2011 között radikálisan csökkent a házasságban élők, nőtt a szinglik és elváltak száma és aránya, míg az özvegyeké változatlan maradt. A 90-es években az élettársi kapcsolatok terjedtek a házasság rovására, az ezredforduló után azonban egyre nagyobb számban jelentek meg a szinglik a fiatal felnőttek között. A házasságkötések száma – kis ingadozással - húsz éven át, vagyis 2010-ig folyamatosan csökkent, majd ehhez az alacsony szinthez képest valóban történt egy kis emelkedés, ahogyan azt a kormányzati propaganda felerősítve harsogja. Valójában azonban most fele annyi házasságot kötnek Magyarországon, mint a rendszerváltozás idején. Akkor több mint 66 ezer pár fogadott egymásnak örök hűséget, míg tavaly nem érte el a szám a 39 ezret.
Ha egyáltalán eljutnak az anyakönyvvezetőhöz a párok, azt is egyre idősebb korban teszik. A nők alig valamivel 30 éves koruk előtt, míg a férfiak 32 éves koruk után jutnak erre az elhatározásra, ami nyolc évvel magasabb, mint negyedszázada. Manapság a lányok több mint fele, a fiatal férfiaknak pedig 70 százaléka házasodik 30 éves kora után. Nincs szoros összefüggés, de a mai magyar lányoknak a fele sem remélheti a statisztikák szerint, hogy valaha férjhez megy. Abban persze nagyon is bízhat, hogy előbb-utóbb összeköltözik valakivel, hiszen a tartós kapcsolatok kilenc tizede kezdődik így, majd öt éven belül a párok fele összeházasodik.
Válás és szétköltözés
Azt egyetlen statisztika sem tudja megmutatni, ha az élettársi kapcsolat befejeződik, és a pár szétköltözik. A házasok közül a legrosszabb eséllyel viszont biztosan azok kezdtek új közös életet, akik 2008-ban esküdtek, hisz akkor száz esküvőre 46 válás jutott. Most azt mondják a kutatók, hogy öt megkötött házasságból kettő nem lesz holtodiglan szövetség. A néphiedelem szerint, ha a hetedik évet is együtt vészelik át a párok, akkor tartós marad a kapcsolat, a statisztika azonban rácáfol erre a megfigyelésre, hiszen a válással végződött házasságok átlagosan 13 évig tartanak. Ezen belül viszont emelkedett a régi házasságuk megromlását 20 év után beismerő párok aránya. A válások 60 százalékában legalább egy gyerek sorsát is megpecsételik a szétköltözésről döntő szülők, de folyamatosan nő azoknak a válásoknak a száma, ahol eleve nem is vállaltak gyereket a párok.
Gyermekvállalás
Óvatosan fogalmaznak a kutatók a gyermekvállalás elemzésekor. Kimondják, hogy a születések száma nagyon alacsony szinten stagnál, ráadásul egyre kevesebben vannak azok a fiatal nők is, akik egyáltalán vállalkozhatnak gyermekszülésre. Ha mindehhez hozzávesszük a házasodási kedv imént vázolt kitolódását is, akkor egyértelművé válik, hogy nincs esély a folyamat megfordítására. Ugyanakkor árnyalja a képet, hogy a csecsemők 48 százaléka ma már házasságon kívül születik – jellemzően élettársi kapcsolatban. Az tehát továbbra is általános, hogy valamilyen stabil párkapcsolatban döntenek a gyermek megszületéséről a párok, és huszonöt éve gyakorlatilag változatlanul minden tizedik csecsemőt neveli egyedülálló anya.
A kötet felsorolja a kutatók szerint európai viszonylatban bőkezűnek számító magyar családtámogatási rendszer elemeit, megjegyzik ugyanakkor, hogy a három év alatti gyermekek gondozásának megoldása nagyban függ attól, hogy mekkora településen él a család. A vidéki kisvárosokban vagy falvakban alig van bölcsőde, ami kizárja a szabad döntés lehetőségét az anya számára.
Halandóság
A kötet emlékeztet rá, hogy a rendszerváltozáskor a környező volt szocialista országokhoz hasonlóan a magyarok várható élettartama is a legrosszabbak között volt Európában, a javulás 1994-ben kezdődött. A férfiak gyorsabb ütemben javuló adatainak eredményeként két évet „ledolgoztak” a nőkkel szembeni hátrányukból, és ma egy fiúcsecsemő 72 évre, míg egy lány 78,7 év megélésére számíthat.
A várható élettartam emelkedésében jelentős szerepe van a csökkenő csecsemőhalandóság mellett a szív- és érrendszeri betegségek eredményesebb kezelésének a férfiak körében, továbbá az öngyilkosságok és a halálos végű balesetek számának zsugorodásában. Az egészségügy szereplőinek komolyan el kell gondolkodniuk azon, vajon miért nem javulnak a női szív- és érrendszeri betegek és a hazai daganatos betegek halálozási mutatói. Először jelent meg részletes elemzés a statisztikai hivatal kutatóitól arról, hogy az egyetemet végzett nők majdnem 6 évvel hosszabb életre számíthatnak, mint iskolázatlan kortársaik.
A részletek elemzésekor az is kiderül, hogy a cukorbetegség másfélszeres arányban van jelen az általános iskolát végzettek között, mint a diplomásoknál, de a légzőszervi betegségek kétszer olyan gyakran veszélyeztetik őket. Általános tendencia viszont, hogy csökken az alkoholfogyasztás, viszont 2009 óta megint emelkedik a dohányzás. Érdekesség, hogy a középfokú végzettségűeket fenyegeti leginkább az elhízás.
Mit hoz a jövő?
A kötet megerősíti, hogy az idősek arányának folyamatos emelkedése mellett a gyermekek aránya fokozatosan csökken. A 90-es években a természetes fogyást még valamelyest ellensúlyozta az, hogy a környező országokból – főként Romániából - sok magyar származású és anyanyelvű fiatal és család telepedett meg nálunk jobb megélhetés reményében, de ez a folyamat mára megállt. Ugyanakkor a hivatalos adatok szerint is legalább 330 ezer aktív korú honfitársunk költözött egy évnél hosszabb időre Európa valamelyik más országába, ahol munkát vállalt. A legfiatalabb generáció az Egyesült Királyságot célozta meg és közülük alig akar valaki hazajönni, a középkorúak pedig főként német nyelvterületen élnek és gyakran látogatnak haza, idős korukban ők nagy valószínűséggel itthon akarnak majd élni.
Magyarország lakosságának negyede már betöltötte a 65. életévét, de ez az arány 2060-ban már egyharmad lesz. Ez azt jelenti, hogy 35 év múlva két és félszer annyi idős polgára lesz az országnak, mint ahány 14 év alatti gyerek él nálunk. A kutatók mostani becslése alapján ebben a periódusban 2 millió fővel csökken az ország népessége. 9 millió 856 ezer jelenleg a határokon belül élő állampolgárral számolva ez azt jelenti, hogy jóval 8 millió alatt lesz a létszám – és a statisztikusok ebben nem szoktak tévedni.
