„Hiszek abban, hogy senkit sem ítélhetünk el azért, aminek született. (...) Döntéseink és cselekedeteink jelentik az egyedüli mércét, amely megmérhet minket.(...) Én nem vagyok hatalmas. Nem tudom és nem is akarom egymagam megváltani a világot – ez a fanatikusok sajátja. De egyet tudok: megmutathatom, hogy nem félek. Még akkor sem, ha néha úgy tűnik, a gyűlölet összecsap a fejünk felett és a rendszer felemészt valamennyiünket.
Nem félek, és ezért merek kiállni elétek azzal, hogy meleg vagyok. Ami önmagában egyébként egyáltalán nem nagy szám. Mégis ezt kimondani ma fontos és erkölcsileg helyes, mert kizárólag a felszabadító őszinteség jelenthet alternatívát azzal a nevetséges cinizmussal szemben, amit nap mint nap megpróbálnak leerőszakolni a torkunkon.
Egy jó barátom, aki sajnos már nincs köztünk, gyakran győzködött, hogy vállaljam ezt a nyilvánosság előtt. Na, nem azért, hogy – ahogy a rossznyelvek mondják – kiteregessem a hálószobatitkaimat. Hanem azért, hogy megmutassam, nincs mitől félnem és titeket is arra biztassalak: ne féljetek! Elvégre nem kell senkinek sem melegnek lennie ahhoz, hogy valamiért kisebbségbe kerüljön. Kiszolgáltatott munkavállaló, egy mások szemében furcsa vallás követője, cigány, zsidó, menekült vagy egyszerűen csak félelmekkel teli ember – egyre megy. Nem benned van a hiba, hanem azokban, akik bármiért is megaláznak, kinevetnek és megvetnek. Ők érdemelnek szánalmat és nem te”.
Sokáig ódzkodtam a coming outtól. Azt hittem, eljön majd valami „megfelelő” pillanat, hogy megtegyem. De tévedtem. Egy ilyen elképzelt, tökéletesen időzített pillanat elvégre nem szólna másról, minthogy biztonsággal megtehetem azt, amit ma még kockázatos megtennem. Ez - lássuk be - nem igényelne különösebb bátorságot és nem is változtatna túl sokat a világon sem. Éppen ezért számomra a kivárás erkölcsileg helytelen úttá vált. Szeretném, ha holnaptól a világ egy kicsit felszabadultabb, vidámabb és befogadóbb hely lenne. Egy olyan hely, ahol mindenki bátran lehet önmaga, és az egymás iránti tisztelet nem ritkaság, hanem közös életünk legfőbb alapja. Én ma ezt tudtam ezért tenni. Örömmel tettem- írta Facebook-bejegyzésében a politikus.
Forrás: Facebook
Barabás Richárd - aki egyébként a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákja volt - többször kellékekkel illusztrálta szónoklatait. A színházat is szenvedélyének tekintő PM-es politikus volt az, aki június 10-én egyenes gerincet vitt Polt Péternek az ügyészség napja alkalmából, de ő jelentette ki azt is a Quaestor-botrány kirobbanása után (egy bilinccsel a kezében), hogy valakin csattannia kell a bilincsnek. Ez azután történt, hogy Orbán Viktor elismerte: tudott a Questor bedőléséről és "ahelyett, hogy az embereket mentette volna, a saját haverjait védte. Ezzel a kormány működése kriminológiai szakaszába lépett! A mocsok már a legmagasabb szintig ér!" - írta korábban Barabás szintén a közösségi oldalon.
