Egy EU tagállam lakossága szavazott arról, hogy visszafizesse-e a felvett hiteleket, amit végső soron a többi tagállam polgárainak adóiból, meg az IMF forrásaiból fakadtak. A vasárnapi görög népszavazás a demokrácia megcsúfolása, és a görög kormány szégyene volt. Ezzel az erővel az állampolgári jogon járó ingyen sörről is szavazhattak volna Hellászban. Mert a görög kormány nem tett mást, mint szembefordította saját népét Európával.
Miért is tette? Gyávaságból, hogy kibújjon a rossz kormányzása összes felelőssége alól. Ugyanis Görögországot nem az euró, nem a gazdasági válság, nem a nemzetközi bankvilág sodorta válságba, hanem a saját tehetségtelen és felelőtlen egymást követő kormányai. Az előzőek azért, mert folyamatosan belesodorták hazájukat az adósságspirálba, a mostani meg a népakarat mögé bújva akarja a visszafizetést elodázni és megúszni .
Az euró bevezetése a politikai elitről bizonyos pénzügyi és gazdasági intelligenciát feltételez. Például a fejlesztési forrásokat és hiteleket nem illik népjóléti, működési kiadásokra pocsékolni. Mégis, a leszakadó országok miért teszik ezt? A választási ígéreteik miatt. Mert a legfőbb cél a hatalom megszerzése és birtoklása. Mindenáron! Teljesíthetetlen, irreális, hazug ígéretek árán is. Majd csak lesz valahogy. Hát nem lesz! A gazdaság és a pénzvilág törvényei nem viselik jól a permanens hazudozást. Európa sem. Az igazság pillanata pedig nagyon fájdalmas. Kormánynak, népnek egyaránt. Az egyik folyamatosan hazudott, a másik meg folyamatosan elhitte.
A görög kormány a népszavazás kiírásának pillanatában, az eredménytől függetlenül megbukott. Morálisan is, politikailag is. Arra is kicsi az esély, hogy a következő jobb lesz. Hacsak nem, egy nemzeti konszenzusra alapuló nagykoalíciós kormány jön, amelyik a súlyos válságra való tekintettel felfüggeszti a további értelmetlen, hatalom centrikus politikai szembenállás gyakorlatát. Amelyik vállalni meri a rövid távon népszerűtlen, de közép és hosszútávon szükséges döntések meghozatalát. A kibillent egyensúly csakis így állítható helyre. Belülről, nem újabb külső hitelek felvételével. Ehhez persze némi intelligencia, politikai kultúra igényeltetik.
Mert nem az Európai Unió, nem az euró van válságban, hanem azok az országok, ahol a politikai szembenállás kultúrája dívik az együttműködés kultúrája helyett. A szembenállás kultúrája eredményezi a minden realitást nélkülöző, felelőtlen, megvalósíthatatlan választási ígéretek sokaságát, amik oda juttatták Görögországot, ahol most van. A hazai politikai reakciók nem biztatóak. A magát jobboldalinak nevezők éltetik a baloldali Ciprasz, és a görög nép bölcsességét. Éltetik a demokráciát, és Bokros Lajos pártján kívül mit sem számolnak a következményekkel, és semmilyen tanulságot nem képesek a jelenségből levonni.
Az Európai Unió mára tényleg kétsebességes. Ha másban nem, hát gondolkodásban. A sikeres országok politikai garnitúrái fontosnak tartják a hatalmat, de nem minden áron. Képesek egymással megegyezni, igyekeznek értelmes és hasznos válaszokat adni az aktuális kihívásokra. A leszakadók, csak a pillanatot akarják uralni.
Vigyázó szemünket Athénre vessük! A vasárnapi görög népszavazás rólunk is szólt, könnyen kerülhetünk hasonló helyzetbe. Jobb lenne megelőzni.
