Gond van bőven a demokráciával, de egy előnye biztosan akad: a nyilvánosság. Az állampolgár sokat megtudhat például a politikusokról, kritizálhatja őket kedve és pártállása szerint. Sőt, még tükörbe is nézhet, minthogy a politikus is állampolgárból van. Itt van, mondjuk, az egészségügy meg az oktatás. Ha gyengén finanszírozzák morgunk. Eközben esetleg elfelejtjük, hogy nálunk össznemzetileg népszerűbb az orvoskerülés, mint a szűrővizsgálat. Vagy az alkohol, a cigaretta, mint a spenót meg a sárgarépa, hogy a mozgás és elhízás viszonyáról ne is beszéljünk. Az egyetemi kollégiumokban pedig többnyire bulihős a sztár, nem a tanulmányi versenyek győztese.
Így nő fel a politikus, ezt tanulja. Tanul persze mást is. Többek között aktuális frázisokat az egészséges életmódról meg a tudásalapú társadalomról. Aztán oldottabb hangulatban csak elszólja magát, ahogy egyik miniszterünk választói körében: "Ugye csak szívesebben járunk stadionba, mint kórházba?" Minek az a kórház, nem igaz? Más közéleti a tanügyben brillíroz. Kimerítve a téma hivatalos részét, alanyi módon is megnyilvánul: "A gyerekem már várja az iskolát –, én meg azon gondolkodom, hova tette a lázmérőt… " Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde – mondja a klasszikus. Illő tisztelettel igazíthatunk rajta egy kicsit: szidhatod a tükröt, attól még a képed ferde marad.
