A baj mindig azokkal van, akiknek legalább egy emberöltőnyire rúg a memóriájuk. Ha meg – ne adj’ Isten! - annál is többre, magukra vessenek. Ha valakiknek, hát nekik aztán merő idő- és papírpocsékolás odabiggyeszteni az iromány elejére a szokványos örökbecsűt: a „mindennemű hasonlatosság pusztán a véletlen műve”.
Rükvercbe állítom a mostanság agyonstrapált időgépem sebváltóját, s ripsz-ropsz, már landolok is valahol az Astoria környékén. Amilyen formám van, pont kifogok egy tüntetést - biztos, hogy az! - mert méretes betondarabok zúgnak el a fülem mellett. Akkor ez 2006 októbere! – villan az agyamba, de már sodor is magával a nép, az istenadta. Mobil csörren, fülelek. "Toljuk rájuk a Deák térieket! – üvölti valaki, – aztán majd rákenjük a zsernyákokra!" Apropó, ha van kötszered, beköthetjük vele a Máriusz fejét, jól jöhet az még! Aztán bónuszként – ha kell! – majd bedobjuk a szemkilövetést is…
Még egyszer rükverc. 1933. Lángokban a törvényhozás épülete, valahol a kies Berlinben. Percekre rá már el is kapnak egy kis vézna emberkét. Naná, hogy kommunista, amit talán ő maga sem sejtett mindezidáig. Másnap már nem életbiztosítás arrafelé szakszervezetisnek lenni, pláne nem baloldalinak…
Egy rántás a sebváltón, s máris ott toporgok egy szavazófülke előtt. Mások is várnak. Kin van kokárda, kin pedig nincs. Hazafiak és hazátlan bitangok. Utóbbiak - ha úri kedvük is úgy tartja - időnként rátörnek keresztény nemzetükre. Idegenszívűek, kozmopoliták, nem olvasnak sem Nyírőt, sem Wass Albertet, de még Tormay nagyságos asszonyt sem. Ráadásul magasról tesznek Csaba királyfira is…
Vissza az izmosodó Harmadik Birodalomba. Tiszta fajú árják vonulnak, kirakatokat vernek be. Christalnacht, Juden raus! Most ők következnek. Baloldal, szakszervezet lefejezve, újságjaik, könyveik máglyára hajítva. Gleichschaltolás minden szinten. Dimitrov per…
Hipp-hopp! 2010, vagy a körül. Sorra falja fel a mohó hatalom a független hatalmi ágakat. Alkotmánybíróságtól lefelé. Apropó, már alkotmány sincsen, viszont vannak koncepciós perek. Sukoró, Kopaszi-gát. Tönkrement egzisztenciák, egészség, család. Aki tüntet, megnézheti magát, ha lenne még munkakönyve, megkapná. Ne szólj kisember, nem fáj fejed. Mert akkor közmunka sincs. Csak rabszolgamunka. Épp elég kenyérre, meg arra, hogy meghúzhasd magad. Még olvashatsz ballib sajtót, ki tudja meddig, hiszen a tiszta szó lassú halálra ítéltetett. Karóba húzás helyett…
Megbolondult ez az időmasina! Ide-oda ugrál. Mit hallok! Plutokrata nyugat, zsidó bankárbérenc Roosevelt és Churchill! – ordítja egy kefebajszú Berlinből. "Nem leszünk gyarmat!" – skandálja az Andrássy út ideátról, hogy a brüsszeli bürokraták is meghallják, akik persze szintén a bankárok marionettfigurái. De mi - non coronat! A NER-rel tűzön-vízen át…
Jujj, már megint ugri-bugri. Vissza 1939-be. Berlinben rádöbbennek, hogy sanyarúbb már nem is lehetne a népi németek sora Danzig-ban. Meg a szudétanémeteké Csehszlovákiában. Manapság meg a magyaroké Erdélyben, a Kárpátalján, a Felvidéken, meg ahol köll. Közben meg népvándorlóknak álcázott terroristák pofátlankodnának be Szerbia felől. Nosza, kerítsük be sürgősen magunkat, mielőtt még amazok kerítenek be minket!
Mégis csak jó, hogy van egy időgépem.
