A külföldi sajtó is felkapta a hírt: a most 74 éves férfi 48 évig jogosítvány nélkül vezetett mostanáig, bizonyára nagyon óvatosan, hiszen egyetlen egyszer sem bukott le, elkerülte az ellenőrzéseket, vigyázott. Most elérte végzete: összeütközött egy másik autóval, kiderült, hogy dilettáns. Erről az juthat az olvasók eszébe, hogy sokkal jobban kellene ügyelni a jogosítványokra. Nemcsak az autóvezetőkére, hanem mindenütt, az élet minden területén. A parlamentbe lépő képviselőktől a kapunál meg lehetne kérdezni: érvényes még az a jogosítványa, vagy lejárt? Rengetegen buknának le. Kiderülne, hogy egy-egy jogosítvány már egyetlen év után elévül. Az ellenőrzés ugyan nem volna egyszerű: a képviselők nagy része ugyanis távol marad az ülésekről, lehangoló látványt nyújtanak az üres padsorok, néha sajnálatra méltó, ahogy egy felszólaló az üres teremnek beszél. A sokat emlegetett, becsületesen dolgozó kisemberek elképedve szemlélik választottjaik mérhetetlen szorgalmát, a közügyek iránt tanúsított hatalmas érdeklődését. Csak azért nem háborognak, mert semmi haszna sem volna. A képviselő országos dolgokban jár, magyarán délutáni sziesztáját tölti, hunyt szemmel gondolkodik. De minek gondolkodni? Ott a gép, az gondolkodik helyette, ha véletlenül betéved a munkahelyére. Na persze, ha híre megy, hogy a miniszterelnök úr fog szólni, akkor ünnepélyes ábrázattal a helyén ül, stréber arccal figyel, mikor tapsoljon, esetleg mosolyogva, áhítattól ködös tekintettel helyesel, ahogy egy miniszterelnök-helyettestől elvárható. Ezt hívják munkamorálnak. Mifelénk így szokás. Ebben is jobban teljesítenek képviselőink. Köszönet érte.