Divat mostanában a „királyság” szót használni valamilyen téma kapcsán. Egy biztos, hogy a „királysághoz”,”király” is kell. És ez így is van helyén. Már hosszú évek óta van egy ember Magyarországon, aki bebizonyította, hogy alkalmas erre a beosztásra. Ő, Orbán Viktor. Évtizedek óta, kitartóan készült, és be is bizonyította, hogy a régen üresen álló trónt megérdemli. Ő az, aki nem a származása alapján, hanem a hosszú, kitartó munkája gyümölcseként alkalmas erre a beosztásra. Nélküle ez az ország nem működne. Nélküle ez az ország nem lenne állandóan a figyelem középpontjában. Nélküle nem lennének az állampolgárok olyan biztonságban, amilyenben vannak. Ha Ő valamiért kiesne a napi politikából, ez az ország összedőlne. Nem lenne, aki megmondaná az irányt, és nem lenne, aki vezetné az állandó harcot. Ma nincs Magyarországon egy olyan ellenpólus, amely képes lenne a kormányzásra, még akkor sem, ha több párt összefogna.
A társadalom azon rétegei, akik meggazdagodtak ebben az időszakban, azok értelemszerűen támogatják, amíg lehet, ezt a hatalmat. Akik elszenvedői a hatalom túlkapásainak, azok pedig egy árva szóval sem tiltakoznak. Nem tiltakoznak a szegénysorba került milliók, nem tiltakoznak a hamarosan a kisemmizés szélére kerülő devizahitelesek, mert valamiért nem tudják felfogni, hogy rosszabbul jártak, mintha maradt volna minden a régiben. Nem tiltakoznak azok az emberek, akik nap, mint nap, az utcán, a üzletekben, az orvosi rendelőkben, a közlekedési eszközökön, szidják a kormányt, az uralkodó pártot, és az mondják, hogy „tört volna el a kezem, amikor másodjára is rájuk szavaztam”. A fentiek alapján Orbán Viktor a Király. Már csak a beiktatása hiányzik, mely előbb utóbb meglesz, hacsak nem lép fel egy újabb trónkövetelő.
