Gyerekkoromban, amikor az embereket a futball érdekelte és nem a pályák, gyakran összeállítottuk minden idők legjobbnak vélt magyar válogatottját, amelyben helyet kaptak a régiek – őket az idősek emlékezete tartotta ébren – és az újak, akiket mi is csodálhattunk. Ez jutott eszembe, amikor Orbán Viktor kijelentette: minden idők legjobb kormányának élén áll. Ennek talán kicsit ellentmond, hogy hazánk nem ért el eredményt a gyermekszegénység visszaszorításában, hovatovább az ország lakosságának egyharmadát szegénynek lehet nevezni. Ilyen sikerről nagyon régen szóltak a hírek.
Igaz, Felcsútról nem nyílik kilátás a nyomorultakra, ott a „legsikeresebb” barát terpeszkedik, növeli birodalmát. Nem látni onnan a mezőgazdaság ellehetetlenítésére hozott intézkedések „sikeres” eredményeit, s nem hallani a kórházakban fekvő kiszolgáltatott betegek nyögéseit és az egészségügyi személyzet fogcsikorgatását sem. Talán az egész ország javára válnék, ha a kormány kevésbé volna sikeres, viszont eredményeket tudna felmutatni. Nem a számok világában.