Mindig a kerítésről beszélünk, főleg az értelmetlenségéről. De mi van a táborokkal? Nem inkább azokat ellene fejleszteni? A határaink várhatóan maradnak, Kelet felől jönni fognak újabb tömegek, ha tetszik, ha nem. Mi is onnan jöttünk, szerencsére nem volt kerítés. Idegen rendészeti téma kapcsán három különféle típusú élményem volt. A 1982-ben Jugoszláviában "Trabantozva" találtunk egy campinget. Furcsa volt, sötét, recepció sehol, viszont magyarok lakták. Kiderült, romániai magyarok. Akkoriban a határőreink nem hivatalosan szemet hunytak a jövetelük felett, a jugoszlávok meg tartották őket addig, míg Kanadába, vagy máshová nem kaptak bevándorlási engedélyt. Ez általában egy év volt. A mi mostani kormányunknál sokkal különb volt az akkori jugoszláv vezetés, pedig nagyon nem is voltunk jóban.
Következő élményem Lengyelországgal kapcsolatos. Volt időszak, amikor Lengyelországban nem volt munka, a magyar kormány engedélyezte, hogy az üzemek lengyel dolgozókat alkalmazzanak. A mi cégünkhöz is jöttek vagy harmincan, dollárban kapták a fizetésüket, hogy az otthoniakat tudják segíteni. És persze segítségként szemet hunytak a "lengyel piacok" működése felett is. A harmadik az NDK-sok ügye volt. Németh Miklós egy riportban arról beszélt, hogy 80 ezer ember várja, mi lesz a sorsa. Ennyi embert tudtunk ellátni. A Németh-kormány is sokkal különb volt a mostaninál. Hosszan lehetne sorolni, miben voltak a korábbi magyar hatóságok méltányosabbak, belátóbbak a mai kormánynál. A szívszorítónak tartom azt, hogy az akkori magyar nép is más volt. Nagyon más. Bocsánatot kérek a fiataloktól.