Először is: nagyon rokonszenves a két műsorvezető, Teszári Nóra és Somogyi Zoltán. S nemcsak külsejükben. Nem „celebek” abban az értelemben, ahogy Magyarországon a bármi okból közismertté váló személyeket nevezik manapság. Köznapi, hétköznapi emberek – még ha Teszári Nóra vörös haja sok férfi számára vonzó is lehet -, akik a legkézenfekvőbb kérdéseket teszik fel.
Természetesen minden épeszű néző feltételezi, hogy van egy stáb, amelyik segít felkészülni a két műsorvezetőnek az adott témát, és a meghívott személyiségeket illetően. Legfőbb érdemük azonban, hogy akár előzetesen megkapott részletekről esik szó, akár bármiről kérdeznek, mindent olyan őszinte egyszerűséggel tesznek, hogy mindez a sajátjuknak hat. Nem akarják lejáratni a meghívottakat, ez nem is lenne értelmes, hiszen nem azért hívják meg ezt, vagy azt a szakembert, művészt, bárkit, hanem mert rendszerint valami közérdekű témában szeretnék megtudni a véleményüket.
S az már a szerkesztőket dicséri, hogy a napi aktualitások mellett – például, hogy milyen az állapota egy buszbaleset sérültjeinek –hétköznapi, de fontos, közérdekű témákban kérnek fel (rendszerint jó) szakembereket, hogy válaszoljanak a kérdésekre. Például, hogy mit mond a jog az áruk jótállásának szabályairól, mire jó a család közös étkezése, vagy éppen mire használható a magány, vagy miért előnyös az utasbiztosítás, és milyen nevelési gondok adódnak kisebb, vagy nagyobb gyerekek esetében. A köznapi viszonyok bemutatásáért kedvelem ezt a műsort.