Nagy vezetőnk korábbi tanításából már tudhatjuk, hogy nem arra kell figyelni, amit mond, hanem arra, amit tesz. Mindazonáltal azt is tapasztalhattuk azért, hogy szavait sosem a pusztába kiáltja. Vagyis mindig olyasmiről beszél, ami már megvalósult, esetleg esély van rá, hogy a közeli jövőben valóra válik. Felmerül azonban a kérdés, mit kezdjünk azzal, amikor saját jól felépített rendszerével megy szembe. Véletlennek tekintsük-e, avagy egy újfajta stratégia részének?
"A sunyi embereket nem szeretjük, a sunyi pártokat sem szeretjük, a sunyi kérdéseket sem szeretjük” - mondta Orbán Viktor a héten a parlamentben. Egy kérdésre válaszolt így, amit a Jobbik elnöke tett fel. Vona Gábor arról érdeklődött, a Quaestor-botrány kirobbanása előtti napokban a Fidesz-frakció tagjai személyesen, családtagjaik vagy üzleti érdekeltségeik révén menekítettek-e ki pénzt a brókercégből. A már idézett mondaton kívül a miniszterelnök még azt is közölte, ha a Jobbik elnökének konkrét gyanúja van, kérdezzen rá egyenesen. Netán tegyen feljelentést.
Mielőtt megvizsgálnánk a kedves vezető kijelentésének messzire mutató vonatkozásait, annyit azért szögezzünk le, hogy az említett botrányban bizony vannak homályos pontok. Még senki nem magyarázta el például, miért vártak három hetet a Quaestor-vezér őrizetbe vételével. Továbbá miképpen menekíthetett ki jelentős összeget a kül-külminisztérium még a botrány kirobbanása előtt a cégnél vezetett számlájáról. Legfőképpen pedig tisztázni kellene néhány időpontot, amelyekből netán kiderülhetne, hogyan válaszolhatott a miniszterelnök egy Tarsoly Csabától kapott levélre még azelőtt, hogy - a dátumok alapján - megkapta volna.
Sunyiság. Ezzel a szóval lehetne leginkább jellemezni a kormány és vezetőjének hozzáállását ehhez az egész történethez. De nem csupán ebben az ügyben ez a leginkább megfelelő minősítés. A sunyiskodás, a sunyiság átlengi az utóbbi öt évet. Mondhatnánk, erre épül az egész rendszer, amelyet a kedves vezető és hű csapata 2010 óta teremtett. Meglehet, mások persze másképpen is tudnák jellemezni azt a hatalmat, amely - minő zűrzavar - a nemzeti együttműködés rendszerének nevezi magát. A Freedom House például Magyarországot a "megszilárdult demokráciák" közül visszasorolta a "félig megszilárdult demokráciák" közé. Köszönhetően többek között Orbán Viktor tavaly nyári kijelentésének, amely szerint itt "illiberális állam" épül. Amire az a hivatalos - és nem kevéssé sunyi - válasz, hogy a washingtoni székhelyű nemzetközi jogvédő szervezet nem jól mérte fel a helyzetet, főleg nem a választók tavaly háromszor is kifejezett akarata alapján.
A sunyiságnak pedig nincs határa. Elképzelhető persze, hogy már maguk sem veszik észre, de a valószínűbb mégis az, hogy direkt csinálják, mert nekik mindent szabad. Meg kell mutatni mindenkinek, hogy nincs hatalom, amely megállíthatja őket. Folyamatosan bizonyítani kell, hogy azt tesznek tehát, amit csak akarnak. Egy ország ellenében bevezetik például a vasárnapi zárva tartást - miért is ne? Álságos érveket vetnek be mellette, amiket valószínűleg maguk sem hisznek el, s a tetejébe még az egészet egy gyakorlatilag nem létező párt programjának állítják be. Hasonlóan sunyi módon szállnak szembe bírósági döntésekkel is, amikor csak tehetik. Hiába kellene tételes elszámolással előállniuk a kancelláriaminiszter néhány évvel ezelőtti külföldi útjairól, maga az érintett közli, hogy nem teszi meg. A rendező elv valamennyi esetben az, hogy nekik mindent szabad. Senki sem parancsolhat nekik, senki sem állhatja útjukat.
A parlamentből ingyencirkuszt csináltak. Az ellenzéki vélemények egyáltalán nem érdeklik őket, a kérdések is csak annyira, hogy a kedves vezető vagy valamelyik famulusa jól hangzó, de semmitmondó válaszokat adhasson rá. A szavazógépezet minden alkalommal jól működik, a demokráciát tehát valamennyi voksolás gondosan megcsúfolja. A gyakorlatilag biodíszletté tett demokratikus ellenzék még nem mérte fel, hogy ebben a színielőadásban már szükségtelen asszisztálni a hatalmon lévőknek. Ott ülnek a széksorokban, eltűrik, hogy szórakozzanak velük, s nem terveznek akciókat a Házon kívül, pedig talán így hatásosabban hívhatnák fel a figyelmet arra, hogy egyáltalán léteznek.
Kétségkívül nem könnyű megfelelő válaszokat adni ennek a sunyi rendszernek. Az Európai Uniónak sem mindig sikerül, noha a közösség tagországai talán már többet tapasztaltak, mint a magyar politikusok. Csakhogy a magyar vezetés igyekszik az orránál fogva vezetni Brüsszelt is. A legújabb példa erre a menekültügy egész kezelése. Orbán Viktor már hetek óta hangoztatja, hogy a tagállamok kezébe kellene adni a döntés jogát a migránsokkal kapcsolatban. Ő is tisztában van vele természetesen, hogy az unió szabályai ezt nem teszik lehetővé. Ez azonban nem zavarja abban, hogy - ismét csak sunyi módon - minden eszközzel igyekezzen a közösség tudomására juttatni: Budapesttel ebben az ügyben sem lehet packázni.
Kedd este a Belügyminisztérium is megerősítette, hogy Magyarország - technikai okokból - felfüggeszti az úgynevezett Dublin III. rendeletet. Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy nem lehet ide visszatoloncolni azokat a menekülteket, akik elsőként hazánkban léptek az unió területére, és így jutottak el valamely tagállamba. Sokak szerint ezzel a ma kezdődő brüsszeli csúcsra akartak nyomást gyakorolni, az Európai Bizottság magyarázatot is kért, miért mennek szembe Európával. Szerda délben viszont a külügyminiszter közölte, nincs is ilyen döntés. Szijjártó Péter kifejtette, Magyarország betart minden uniós jogszabályt és megfelel minden uniós kötelezettségének. Amivel egyúttal szemléletes példáját adta annak, hogy a sunyiságnak valóban nincsenek határai. Tudniillik a kormány határozata szerint a probléma alapja, hogy azokat a gazdasági bevándorlókat, akik csak Görögországban léphettek be az unió területére, Magyarországra akarják visszaküldeni. Ezért konzultációkat is szorgalmaznak a helyzet megoldására.
Ez nem is igényel különösebb magyarázatot. Változatlanul együttműködnek tehát az unió tagállamaival, csak éppen fenntartják a jogot és a lehetőséget, hogy folyamatosan hangsúlyozzák Unortodoxia függetlenségét és szuverenitását. És persze közben továbbra is tervezik a kerítést a déli határon, ami még hosszabban is épülhet, mint amiről korábban szó volt, hiszen minden határszakaszon alkalmazhatják, ahol másképpen nem tudják megakadályozni az illegális bevándorlást.
Már felsejlik egy szép magyar rezervátum képe, ahol nem csupán Nyugatra vagy Délre, hanem mindenfelé vasfüggöny zárja el az utat. Közép-Európa közepén egy ország jól bezárkózik, hogy magában fejleszthesse a nemzeti együttműködés rendszerét, amibe persze a határokon belül sem tartozhat mindenki, de ők legalább attól is el lesznek zárva, hogy kimeneküljenek.
Az ember, aki nem szereti a sunyiságot - sem emberek, sem pártok esetében -, így végre befejezheti nagy művét. Olyan országa lesz, amelynek csodájára járhatna az egész világ, ha beléphetne a határokon. Minthogy azonban ezt nem teheti majd meg, kénytelen lesz a hírekből tájékozódni. Arról például, hogy ugyanez az ember kijelenti, a mögöttünk hagyott nehéz évben "az amerikaiaktól kezdve a kommunistákig mindenki egyfolytában tüzelt ránk". Ilyen helyzetre ez az ember nem lát más orvosságot, mint a sunyiság kiterjesztését.
És már sem a szavak, sem a tettek nem számítanak, csak a hatalom megőrzése, lehetőleg a végtelenségig.
