Az elmúlt öt évben a kormányzás kulcsszava az erő volt, mostantól azonban a figyelem lesz – mondta Orbán Viktor miniszterelnök május 29-én Budapesten, az Ötéves a kormány konferencián. Voltak kételyeink, hogy az a kormányfő, aki irtózik a konszolidáció szótól, aki vagy negyedszázada az erő bűvöletében él, képes-e szakítani önmagával. Nem kellett hozzá egyetlen hónap sem, és kételyeink beigazolódtak.
Péntek este Pozsonyban - ahol Robert Fico kormányfő meleg szavakkal méltatta magyar kollégáját, ahol másnap több ezres tüntetésen keltek ki szélsőségesek a menekültek ellen - a kormányfő nem akármilyen beszédet mondott a Globsec biztonságpolitikai fórumon. Nyolcszáz meghívott, tucatnyi elnök és miniszterelnök, a migránsok mellett szolidaritást vállaló EBESZ és a NATO vezető tisztviselői előtt - közölte, hol lakik a magyar úristen. A magyar kormány nem vár az európai válaszra a menekültválság kezelésében... egy ország jólétének legfőbb előfeltétele a stabil vezetés, a kihívások kezelésére erős vezetőkre van szükség, a népszerű európai szemlélettel ellentétben nem elég az intézmények irányítása.
Már megint az erő. Figyelem sehol.
Semmi figyelem például a szerbekre: még a napokban esedékes közös kormányülést sem várta be Orbán, a kerítés megépítésének tényszerű közlésével sokkolta Vucic szerb kormányfőt. Aki sajtótájékoztatóján kifakadt: Belgrád az utóbbi időben mindent megtett, hogy jó kapcsolatot építsen ki Magyarországgal és nemrég még azt mondta volna, hogy soha ilyen jó nem volt a kapcsolat Budapesttel, most pedig bejelentik, hogy falat építenek. Mire a szerb Blic azzal a címlappal (a Népszavában láthatták) jelent meg: Szerbia nem tábor, ami csak némi enyhítése Vucic szavainak - Szerbia nem Auschwitz. Egy dolog persze Vucic sokkja, egy másik az a nyílt zsarolás, amellyel - akár a németek, az osztrákok tettestársi részvételével - a falat jóval délebbre tolnák és egy harmadik az, ahogyan Orbán a magyar és a szerb népet egymás ellen uszítja. Az erő jegyében.
Akad itt még egy negyedik megfontolandó szempont is, vajon - habitusának kényszerén túl - miért vehette elő ismét az erőt a kormányfő? Erre ösztökélheti mindenekelőtt az Európai Unió rogyadozása. Nemcsak Görögország lehetséges kiválásáról van szó, még csak nem is csupán a jelen formájában kezelhetetlen migránshullámról, hanem a tagságról szóló fenyegető brit népszavazásról is, bár a mostani állás szerint többségben vannak az Unió-pártiak. Arról, milyen előjogokat követel majd a periféria, ha a britek kiharcolják a maguk különös jogait, amivel maga az Uniót eddig egyben tartó Merkel sem tud mit kezdeni. Mi lesz, ha az orbáni erő tényleg fertőzni kezd, és nemcsak elkerülhetetlen, hanem már kívánatos is lesz a centrum elszakadása a perifériától?
Akkor aztán elkövetkezhet az a világ, ahol az orbáni erő dominálhat Közép-Kelet-Európában. Ahol ismét a történelem színpadára léphet a magyar szupramácia. Aminek ára nem a most sutba vágott figyelem lesz csak.
