A híres brüsszeli „szabad egyetemet”, az ULB-t is szabadkőművesek hozták létre, és az ugyancsak nagy tekintélyű, leuveni katolikus egyetem méltó vetélytársa lett. (Noha a hallgatók és az oktatók többsége ma már nem vallási meggyőződése alapján választja az egyiket, vagy másikat.)
A szabadkőművességet sok titok és mendemonda övezi. Ennek feloldására hozták létre Brüsszelben a szabadkőműves múzeumot a Tőzsdepalota közelében. A titokzatosságból annyi azért megmaradt, hogy a szép palotának csak a földszintje látogatható, az emeleteken a páholy működik. A múzeum sem tud választ adni arra a régi kérdésre, hogy a tizennyolcadik században alakult, „polgári” mozgalom mennyiben örököse a középkori katedrálisokat építő, valódi kőműveseknek.
Végig követhetjük viszont a beavatás fázisait és a jelképek kicsit eklektikus tobzódását. A „kőműves” körző és szögmérő, a bibliai Dávid-csillag és kereszt megfér az óegyiptomi szimbólumokkal, a halálfejjel, a híd és a létra ábrázolásával. Azt is megtudhatjuk, hogy a zsidó és az iszlám valláshoz hasonlóan a páholyokban is saját időszámítást használnak. De ezt könnyű megtanulni, csak az első ezreshez kell hozzáadni egy négyest. A szabadkőműves naptár szerint így most 6015-öt írnánk.
Bár a szabadkőművesek a dogmák ellenségeinek mondják magukat, a múzeumban elcsodálkozhatunk azokon a fantasztikusnál fantasztikusabb címeken és ordókon, amelyeket egymásnak adományoztak. Hiába, a felnőtt ember is szeret játszani: és ez ártalmatlan játék másféle, diktatórikus mozgalmakhoz képest. Mint a legtöbb zárt közösség, a szabadkőművesek is szívesen dicsekednek el világi hírnévre jutott tagjaikkal.
Számos amerikai elnök volt szabadkőműves, az egydolláros bankjegy és sokak szerint Washington város tervrajza is a rend jelképeit rejti magában. A magyar szabadkőművesek névsora is impozáns, elég, ha Ady Endrét, Kosztolányi Dezsőt, Wekerle Sándort, a Monarchia-beli Magyarország egyik utolsó miniszterelnökét és a „lélekben magyar” Bem apót említeni.
A brüsszeli múzeumban néhány hónapig időszakos kiállítás is látható, amely a szabadkőművesség és a zene kapcsolatát mutatja be. Ez az egyik legnagyobb „adu”, hiszen Mozart Varázsfuvolája a zeneirodalom egyik csúcsa. És Sarastro alakját a zeneszerző – noha a brüsszeli múzeum ezt nem említi – egy magyarországi német szabadkőművesről, Born Ignácról mintázta. Meglehet, e tény hangoztatásával több rokonszenvet keltenék külhonban, mint a giccses „hungarikumokkal”.
