Régen azt mondták, egy tanár nem lophat, csak krétát. Ez ma már nem igaz, mert az iskola lopja ki a krétát a tanár zsebéből. Vagyis a KLIK. A tanár ma legföljebb – és a pedagógust ezen értelmezésben emeljük személyből oktatáspolitikává – a gyermekek lelkét lophatja el, és lopja is el tanterv szerint. És e lelkeket tépi, szaggatja is a mind vadabbá burjánzó tüskés/tövises hoffmanni rózsabokor.
A tanár és a kréta esete csak egy régi anakronizmus megmutatása, ehhez a mostani cikkhez csak párhuzamként szükségeltetik.
Mert mit lophat egy temetőigazgató magának? Szemfödőt? Balzsamot? Potyafuvart a fekvőtaxival? Nekrofil lehetőségeket? Nem! Díszsírhelyet. Korunk temetőigazgatója ás, és ás, mert azt mondták neki a hangok. Vagy, mert kiszorították az intézményesített lopásból. Az pedig nem lehetséges, hogy egy valóban elkötelezett kormánypárti – holmi belső hatalmi mellőzöttség okán - ne tudjon átgázolni senkin, és semmin.
Van itt például Balogi Dániel – nevét jegyezzük meg, feltámadáskor jól jöhet. Ő volt a szegedi temető borzongatóan elhivatott direktora. Amikor elközelgett számára a szakmai vég, mandátuma utolsó heteiben szabálytalanul helyeztette át szüleit a Belvárosi temető díszparcellájába – írja a Délmagyar.
Néhai Balogiék, ha jól látom a fotókon, sok évtizede hunytak el, és illő, kegyeletteljes sírban nyugodtak mostanáig. Sejthették-e szegények jobblétre szenderülésük előtt, hogy fiuk egyszer a sírgödrök mélyének magasságába emelkedik? Nem. És, hogy végső nyugtukat épp ő háborítja meg? Nem.
Márpedig ő úgy vélte, hogy bizonyára érdemdús felmenőinek Juhász Gyula és Vaszy Viktor maradványai között a helye. Már csak azért is, mert azt a földet addig a Tanácsköztársaság vöröskatonáinak – vagy azok rokonainak - csontjai is gyalázták. Amit egy Balogi nyilván nem tűrhetett el.
Nem tisztem elképzelni azt a büszke fideszes potentátot, aki a hírek szerint éjszaka hányatta ki a csontokat a sírból. Neki a halott ellenség is ellenség. Perverz, nem mondom, de megtehette.
Fogalmam sincs, hogy a mai Balogi miért gondolta, hogy szüleit irodalmi nagyságok mellé kell temetnie. Hogy ettől beteljesül esetleg a képviselővé züllött gyermek tehetségtelensége? Mert merném feltenni ezek után, hogy a városatya korábban kacérkodott a költészettel, mely nem kacérkodott vele vissza.
Balogi temetőigazgatónak volt már irodalmi előképe. Rejtő Jenő sírásója, Pipacs, a fenegyerek. Ő így verselt: „Fel hát, fel hát, ti kedves tetemek, jön a Pipacs bácsi, és szépen eltemet, Trallala, trallala, csak ne féljetek.”
Csak épp Pipacs szórakoztató volt.
De tényleg félre minden tréfát! Miféle ember az, aki szülei csontjait kiásatja csak azért, hogy a maga dicsőségére egy lopott díszsírhelyre temethesse?
Ez nem jogi, ez orvosi kérdés.
