Érthetetlen, hogy miért hoz a parlament elé a kormány egy stratégiát a kapcsolati erőszak elleni fellépésről, amikor a 2003-ban elfogadott hasonló határozatból is csak annyi valósult meg, hogy a családon belüli erőszakot átnevezték kapcsolati erőszakra – érvel Bangóné Borbély Ildikó. A szocialista politikust azért kerestük meg, mert egyike azoknak az ellenzéki képviselőknek, akik hónapok óta küzdenek, hogy hazánk ratifikálja az Európa Tanácsnak a családon belüli erőszak minden formája felszámolását célzó Isztambuli Egyezményét. A nemzetközi egyezményt Magyarország 2014. március 14-én aláírta, vagyis elfogadta az abban foglaltakat. Ahhoz, hogy az ajánlások hazánkra is érvényesek lehessenek, még meg kell szavazni a szöveget a magyar parlamentben is, vagyis ratifikálni kellene azt. Ígéretek mellett eddig mindössze annyi történt, hogy a döntést sürgető ellenzéki javaslatot márciusban a kormánypártok leszavazták – amit még Pelczné Gál Ildikó, a Fidesz-KDNP EP-képviselője is csodálkozva fogadott. Akkor azt nyilatkozta a hvg.hu-nak, szerinte is még többet kellene tenni az áldozatok helyzetének javításáért. Ennek ellenére a ratifikálást sürgető, újra meg újra beadott javaslatokat a kormánypártok sorra elkaszálják már a bizottságokban. Bangóné Borbély Ildikó szerint a késlekedés egyetlen magyarázata: a kormány nem akarja elismerni, hogy a családon belüli erőszak milyen súlyos gondja a magyar társadalomnak.
Az új stratégia Szél Bernadett szerint is csak a halogatást szolgálja. Az LMP társelnöke úgy látja, a korábbi határozat visszavonása azt üzeni, hogy ezentúl semmilyen segítségre nem számíthatnak a bántalmazott nők. MSZP-s képviselőtársa a Népszavának kiemelte, hogy nemcsak a nők, hanem a gyerekek, az idősek és a fogyatékosok is gyakran válnak erőszak áldozatává, ami a szexuális és fizikai bántalmazás mellett a lelki és gazdasági terrort is jelenti. Bangóné Borbély Ildikó cinikusnak tartja, hogy a stratégia a képzés és az intézményi bővítés fedezetéről csak annyit mond: a kereteket a mindenkori költségvetési lehetőségek szabják meg, vagyis a kormány ad, ha akar.
Szakmailag rossznak tartják az egész javaslatot az új stratégiát tegnap közleményben elutasító civil szervezetek, mert az égető feladatok helyett olyan általánosságok szerepelnek benne, mint hogy „törekedni kell a lelki ellenálló képesség, a megküzdési módok erősítése, fejlesztése biztosítására”. A NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület munkatársa az áldozatokkal foglalkozó szakemberek szisztematikus képzését hiányolta, és arra is figyelmeztetett, hogy a kormányzati ünneplés ellenére az áldozatokat segítő intézményhálózat messze nem épült ki. Wirth Judit nemzetközi adatokra hivatkozva ezer szükséges férőhelyről beszélt, ehelyett ma 16 krízisközpontban 122 bajban lévő húzhatja meg magát 60 napig. Egy ház kivételével ezek nem titkosak, tehát a brutális családtagtól nem védik meg az áldozatokat, a futtatók pedig ismerik annak az egynek is a címét.
Lapunk az Igazságügyi Minisztériumtól kért választ, hogy hol tart az Isztambuli Egyezmény parlamenti jóváhagyásának előkészítése. A tárca sajtóirodája válaszában a Nőkkel Szembeni Erőszakkal Foglalkozó Munkacsoport munkájáról azt írta: „az Egyezményhez való csatlakozás során jogszabályalkotásra, szervezeti és eljárási intézkedések meghozatalára van szükség, ami egyidejűleg költségvetési források biztosítását is indokolja”. Tart az intézkedések feltérképezése, a munkacsoport első összegzését április 9-én már tárgyalta a kormány és „további közigazgatási egyeztetések lefolytatását rendelte el”. Az új stratégia hasonló feladatokra 2016. december 31-ig ad határidőt. Az ellenzék és a civilek ez alapján úgy látják, a kormány addig akarja húzni a ratifikálást. Néhányan azt is hozzátették, lehet, hogy a családon belüli erőszakot nemcsak Balogh József vak komondora miatt sorolja hátrébb a két kormánypárt, tucatnyi pletyka terjed az országban más politikusok levezetett indulatairól is.
