Bár már több mint ötven éve annak, hogy Guttmann Béla a Benfica focicsapatának edzője volt, a lisszaboni klubnál ma is gyakran emlegetik a nevét. Igaz, nem feltétlenül pozitív szövegkörnyezetben. Hiába nyerte meg a BEK-et a klub 1961-ben és 1962-ben is, Guttmann több pénzt akart, a klubvezetők azonban nem voltak hajlandóak emelni a bérét, így a magyar szakvezető ezzel a mondattal búcsúzott sikerei helyszínéről: „Száz évig nem nyertek semmit”. Azóta hét nemzetközi kupadöntőt vesztett el a Benfica, a két legutóbbit 2013-ban, illetve 2014-ben, az Európa Ligában.
Hatott a magyar szakvezető átka.
A magyarok is mintha átok alatt lennének. Évszázadok óta sújt minket az a bizonyos balsors, Kölcsey is megénekelte a Himnuszban. Régi hagyományai vannak a sportban is annak, hogy a döntő pillanatban sportolóink elbizonytalanodnak, meginognak, hogy aztán eltékozolják az akár tetemes előnyt.
De tényleg a balsors számlájára írható az, ha az U20-as labdarúgóink emberelőnyben képtelenek megőrizni a vezetést a hármas sípszóig, s aztán a hosszabbítás utolsó előtti percében lőnek maguknak egy védhetetlen öngólt, így még 11-esekre sem tudják menteni a meccset? Isten büntetése volt már az ’54-es vb döntője? A ránk szórt negatív hullámok miatt buktuk el a női kézilabda döntőt 2000-ben, a sydney-i olimpián, amikor már hat góllal vezettünk a dánok ellen? Példa az utóbbi másfél évből is akad bőven. Elég csak a Debrecen tavalyi BL-selejtezőjére gondolni, amikor a hosszabbításban vesztette el a magyar együttes a csoportkörbe való bejutást fehérorosz ellenfelével szemben. Említhetnénk férfi kézilabdázóinkat is, akik tavaly az utolsó percekben kaptak ki a szlovénok elleni vb-selejtezőn, ezzel a riói olimpia már-már elérhetetlen távolságokba került számukra.
Hiába vannak tehetséges fiataljaink, valami hiányzik. Az a plusz, amit a németek világszínvonalon űznek: a kitartás. A koncentrálás az utolsó pillanatig. Miért van ez? Még senki sem fejtette meg az okát. Talán azért, mert itthon kiválóan értenek ahhoz, hogy fontos dolgokban eltereljék az emberek figyelmét, s ne a lényegről essék szó. Amíg ez nem változik, addig biztosan nem törik meg a magyar átkot.
