- Mit csinál a mostani helyzetben, hogy elindították Munkácsi Mihály Golgota című festményének védetté nyilvánítási eljárását, ami azt is jelenti, hogy nem viheti ki az országból a festményt?
- Ez engem nem csak negatívan, hanem pozitívan is érintett, mert azt jelenti, hogy végre komolyan foglalkoznak a Golgota sorsával. Rájöttek, hogy nemzeti kincs, és itthon kell tartani. Ezzel én teljesen egyetértek. Nem egészen értek egyet azzal a bunkósbot-politikával, ahogy teszik. Azt hittem, hogy ezt tárgyalóasztal mellett le tudjuk rendezni. De úgy látszik, hogy egy fiatal demokráciában ez másképp is működhet.
- Többen azt mondják, hogy ez a kép külföldön nem eladható.
- Nekem erre a képre vevőm van. Ennek az úriembernek az ajánlatát bemutattam az illetékeseknek. Szerintem ezért védték le a képet.
- Ez egy írásban lévő ajánlat? És 9 millió dollárról szól, amennyiért a magyar államnak adná el a képet?
- Hogyne, ez írásos ajánlat, és 10 millió dollárról szól egy külfölditől.
- De akkor ezt az ajánlatot most nem tudja pénzre váltani?
- Hogy mit tudok, mit nem, mivel nem vagyok járatos a jogszabályokban, az ügyvédeim fogják elmondani. Rájuk fogok hallgatni. De az biztos, hogy több lehetőségem van: amerikai vagy európai bíróságok, de gondolom magyarországi is. Elképzelhetetlennek tartom, hogy erőszakkal az országban lehet tartani egy képet, ha valaki behozza kiállítás céljából - még ha jogszabály ezt elő is írja. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy a 9 millió dolláros ajánlatom nem csak a Golgotáról szólt. Ez egy csomag, amelyben benne volt a Golgota, továbbá a teljes gyűjteményem letéti díja 12 évre, és egy elővásárlási jog az egész gyűjteményemre, vagy annak egy részére. De úgy néz ki, hogy se az Ásító inasra, se a többi rendkívüli Munkácsy képre, a Magyar Nemzeti Bank nem tart igényt. De nem csak nekik ajánlottam fel, hanem más erre illetékes állami intézménynek is.
- Alkudni lehet önnel? A 9 millió dollár a végleges ár, vagy esetleg meg tudnak egyezni például 7, 5 millióban is?
- Nézze, én egész életemben üzletemberként működtem. Ha bizonyos rugalmasságot látok a partneremben, akkor magától értetődik, hogy én azt viszonzom. De, ha ultimátumokban, félrebeszélésekben, dezinformációkban utaznak, és nem látok készséget a megegyezésre, mert ők erőből akarják kiverni belőlem a tulajdonomat, akkor viszont kevésbé vagyok alkalmas a rugalmasságra.
- Azt igaznak tartja, ami megjelent a sajtóban, hogy önök egymást zsarolják?
- Én soha senkit nem zsaroltam, nyitott kártyákkal játszottam, a világ legnagyobb cégeitől beszerzett értékbecsléseket tettem le az asztalra. Nem adom el a képet áron alul. Ezért a képért több mint 6 millió dollárt fizettem. Ezt is jól tudják az illetékesek, mert megmutattam nekik a vételi szerződésemet. Képzelje el, hogy elmegy Debrecenben a Déri Múzeumba, milyen élményei lennének egy olyan kép előtt, amiről tudja, hogy ezt a festményt bunkósbottal verték ki a tulajdonosából. Egy olyan tulajdonosból, aki 12 éven keresztül ingyen tartotta ott a képét, utaztatta a műtárgyait, díjtalanul. Amikor a kanadaiak a Krisztus Pilátus előtt című festményért, a trilógia egy másik darabjáért, 50 ezer dollár bérleti díjat kaptak évente. Az én képem ingyen ott lógott, és 12 évig azon munkálkodtam, hogy állandó megoldást találjunk a Golgotának.
- Tehát, önt idézve, ha bunkósbottal akarják önből kiverni a képet, elmegy a végsőkig, a bíróságokig?
- Magától értetődik, hiszen nagyon jó eséllyel indulnánk Amerikában. Azért ott még becsben tartják a jogokat. De mondom, én pozitív dolgot is látok a történtekben, remélem, hogy komolyabban állnak hozzá ezentúl az egész folyamathoz,és valami megoldást találunk, mert nekem sem esett volna jól, ha ez a kép elhagyja Magyarországot. Azért vettem meg eleve annak idején a festményt, hogy együtt legyen a Trilógia.
A Munkácsy-trilógia a médiaérdeklődés középpontjában FOTÓ: MTI/CZEGLÉDI ZSOLT
