Múlt pénteken a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság 12-5 arányban hagyta jóvá azt a döntést, amellyel egy évvel korábban a francia államtanács, az ország legfőbb adminisztratív fellebbviteli testülete engedélyezte Vincent Lambert kórházi kezelésének és mesterséges táplálásának leállítását. Az európai bíróság szerint ugyanis az államtanács a döntéssel nem sértette meg a magatehetetlen férfi élethez való jogát, amelyet az európai emberi jogi konvenció 2. paragrafusa biztosít.
„Ez botrány, nagyon szomorú vagyok, de tovább harcolunk” – nyilatkozta rögtön a strasbourgi bejelentés után a férfi anyja a France Infónak.
Családi háború és politikai viszály
Vincent Lambert 2008-ban szenvedett közlekedési balesetet. Bár nincs kómában, néha mosolyog, vagy nevet, képtelen kommunikálni vagy a környezetére reagálni. Először 2013 áprilisában vetette fel a reimsi kórházi kezelő orvosa, Eric Kariger doktor, hogy kapcsolják le Vincent-t az életét fenntartó gépekről.
A javaslat nyomán azonnal kitört a családi háború, a szülők és két testvér hallani sem akartak róla, míg a további hat testvér a kegyes halált elfogadó feleség mellé állt. Vincent, aki korábban pszichiátriai ápoló volt, nem rendelkezett életéről és nem is jelölt ki bizalmi személyt, aki akaratát tolmácsolni tudja az orvosoknak, vagy egy bíróságnak. Csupán az asszony, Rachel, és unokaöccse, François állítja, hogy Vincent nem akarna ilyen állapotban életben maradni.
A francia államtanács 2014. június 24-én megállapította, hogy Vincent visszafordíthatatlan sérüléseket szenvedett, és hogy a mesterséges táplálással való életben tartása „esztelen makacsság”. Ez a kifejezés szerepel a francia betegek jogait szabályozó 2005-ös Leonetti-törvényben is, amely egyaránt gátat szab az eutanáziával való visszaéléseknek és a reménytelen állapotban lévő betegek korlátlan életben tartásának.
A szülők, Pierre és Viviane Lambert az államtanács döntése után azonnal az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordultak, és ez utóbbi testület rögtön elrendelte Vincent Lambert mesterséges táplálásának fenntartását. A reimsi egyetemi klinika (CHU) már 2013-ban megpróbálkozott a leállítással, és akkor Vincent táplálék nélkül maradt. A klinika ráadásul erről csak a feleséget tájékoztatta. Kariger doktor 2014 januárjában újra megpróbálkozott „az élet végének folyamatával”, arra hivatkozva, hogy megígérte páciensének: „segít neki eltávozni….”
A bíróság először arra hivatkozva szólította fel az orvosokat Lambert életben tartására, hogy a hozzátartozók kizárásával döntöttek, másodszor pedig azzal, hogy a reimsi orvosok „túlértékelték” Vincent „jelzéseit”, mely szerint nem akar tovább élni. Ezt követően vitte az ügyet Rachel és a kórház az államtanács elé.
Lambert élete vagy halála közben politikai felhangot is kapott: az emberhez méltó halál jogáért küzdő szervezet (ADMD) és az elsősorban egyházi hátterű „életpártiak” utcai tüntetésekig fajuló összecsapása csak tovább élezte a társadalmi vitát, miközben a francia parlamentben már folyt a halálhoz való jogról szóló új törvény vitája.
A luxemburgi Dean Spielmann vezette strasbourgi bíróság még soha nem hozott ilyen értelmű döntést. 2008-ban volt egy hasonló olasz eset, amelyet azonban a kérelmezők illetéktelenségére hivatkozva elutasítottak.
Vincent-nak még várnia kell
A konzervatív Le Figaro napilap internetes oldalán szavazást indított a strasbourgi ítéletről, és a válaszadók 73 százaléka helyeselte azt. A lap egyúttal megszólaltatta a francia katolikus egyház bioetikai szakértőjének tekintett Brice de Malherbe atyát, aki „tévedésnek” minősítette az ítéletet, olyan „szándékos döntésnek, amely kiprovokálja a halált.” Facebook-oldal is indult, amelynek célja 5000 lájkot összegyűjteni „Vincent Lambert megmentésére.”
Miközben az Emberi Jogi Bíróság döntése jogi precedenst teremthet az Európai Unió valamennyi tagállama számára, a szülők továbbra sem nyugszanak bele fiúk végleges elvesztésébe. Most új orvosi kollegiális döntést próbálnak kicsikarni, miután Kariger doktor már nincs a CHU-ben, és azt is állítják, hogy Vincent állapota az elmúlt időszakban javulásnak indult.
A felelősség pedig ismét visszakerült a reimsi kórház orvosaihoz, akiknek dolgát csak tovább nehezíti a média által is felfokozott érzelmi hangulat. „Mindenki igyekszik túlkiabálni a másikat, ki tudja eldönteni, hogy ki a szent és ki a gyilkos?” – teszi fel a kérdést a Le Nouvel Observateur a kamerák előtt is egymással harcoló családtagokra utalva.
Terri Schiavo árnyéka
A francia sajtó szerint a Lambert-ügy kísértetiesen emlékeztet az amerikai Terri Schiavo esetére. A floridai asszony 1990-ben szívroham után esett kómába. Nyolc évvel később férje, szemben az asszony családjával, kérte a mesterséges táplálás leállítását. Terri Schiavo ügye az euthanáziáért vívott harc szimbóluma lett az Egyesült Államokban, még maga George W. Bush elnök is szót emelt életben tartásáért. (Florida kormányzója akkor éppen öccse, Jeb volt).
Az asszonyt is többször lekapcsolták és visszakapcsolták, ötszöri fellebbezés után végül a floridai legfelsőbb bíróság meghozta végső döntését, amely engedélyezte Terri Schiavo halálát. Azokban a napokban az „életpártiak” körülzárták a kórházat, megfenyegették az orvosokat, végül 13 nap múlva Terri mégis békében eltávozhatott. A férj és az asszony családja azonban azóta sem békélt meg egymással. Anyja és két testvére azóta egy „pro-life” szervezetet hoztak létre, sőt, még egy „Terri kávét” is forgalomba hoztak ügyük támogatására.
Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a nagy eutanázia-ellenes kampány fordítva sült el Amerikában, mert egyre több államban engedélyezik a „kegyes halál” bizonyos formáit. Kaliforniában például éppen a múlt héten szavazta meg a helyi szenátus, hogy a jövőben a végső stádiumban lévő betegeknek joguk lesz megtagadni a gyógyszeres kezelést.
Hasonló jelenség tapasztalható manapság Franciaországban is. Az ADMD-hez az elmúlt két hétben 1200-an csatlakoztak. Jean-Luc Romero, a szervezet vezetője szerint ez annak a jele, hogy egyre többen értik meg: ilyen szerencsétlenség bárkivel megtörténhet és senki nem szeretne Vincent sorsára jutni…
