Rengeteg új étterem nyílt a város környékén. Mivel sok bevándorló él Zürichben is, igencsak változatos konyhákkal találkozhatunk az utóbbi években. A Le Chef vendéglőjében a séf az igazi francia gasztronómiát ötvözi a svájci ízekkel. Bár az adagok viszonylag kicsik, az ételek annál változatosabbak. Akár öt vagy hét fogásos menü közül is választhatnak a vendégek.
Azon már meg sem lepődünk, hogy a vörös hajú konyhaművész barátja fotóművészként tevékenykedik, és az ő alkotásai jelennek meg a falakon. A képek érdekessége, hogy maga a séf szerepel rajtuk, de bajusszal. Persze a férfi szőrzet nem igazi, de mindenképpen megadja az étterem hangulatát. Arab, kínai és táj vendéglők várják a turistákat, de az európai gyomornak való ételekből sincs hiány.
A Bahnhofstrasse utcáját végig járva bankokba, órás üzletekbe, és svájci csokoládékat áruló élelmiszerboltokba térhetünk be. A főpályaudvar (Hauptbahnhof) környékén áll a legnagyobb szobor, amely a vasúttársaság egykori elnökét ábrázolja. Zürich nem hiába híres iskoláiról. A hangulatos parkok virágkertekkel színesítik a területet, de rengeteg ipari emlékművet is meghagytak, renoválták és lefestették őket, hogy utána kiállításoknak adhassanak otthont.
Az utazáshoz a taxi rendkívül drága, de a tömegközlekedés tökéletesen összehangolt, mint szinte minden Svájcban. Akár olyan jegyet is vehetünk, amivel nem csak a végtelenül pontos járművekre lehet felszállni, hanem még múzeumokat is látogathatunk vele. A város turistáktól hemzseg, mintha a tengerpartok nem is léteznének. Persze Svájc különleges hangulata legalább olyan, mint az alpesi levegő. Szabaddá tesz.