Az elmúlt öt esztendőben úgy tűnt, hogy a Fidesz és a fideszes kormány szóvivői nyugodtan mondhatnak akármit, rajtuk aztán lehetetlen számon kérni a sületlenségeket, de még a szándékos „ferdítéseket” is. Olyanok voltak, mint Móricka, nekik mindenről ugyanaz jutott eszükbe: „Gyurcsány a hibás”, vagy az, hogy „Bajnai verette szét a Fidesz székházát”.
Hiába próbáltak tiltakozni, vitatkozni, cáfolni az érintettek, a papagájok mondták a magukét. Ezt a stílust annak idején még a szépreményű, Szijjártó Péter vezette be, és alighanem megtetszett a pártközpont karakter-gyilkosainak, mert minden későbbi szóvivőnek ezeket a sémákat adták a szájába. Nem sokat kockáztattak, hiszen alig-alig volt esély arra, hogy bárki számon kérhesse rajtuk az igazságot. Nem egy perben a bíróságok felmentést adtak a szóvivőnek, mondván, nem a saját véleményét mondta.
Hát ki a fenéét? Ezt a kérdést tette most fel a Kúria illetékes tanácsa is, amikor elé került Bajnai Gordon feljelentése Hoppál Péter ellen. A karnagy-doktor szóvivőként többször is hazugságokat állított a választáson induló ex-miniszterelnökről, s noha az alsóbb bíróságok rendre felmentették, a Kúria úgy találta, ha most alkalmas államtitkárnak, akkor feltételezhetően olyan szuverén egyéniség, akinek lehetnek – lehettek volna – akkoriban is saját érvei, tehát a szavaiért felelősséggel tartozik.
Hát, ha ez így van, akkor mélyen elgondolkodnék Tuzson Bence, Dunai Mónika, Dódity Gabriella, meg a többi szépreményű nevében: ezen túl az igazat tessék mondani, ne csak a valódit!
