Sokban hasonlítanak egymásra a települések idősügyi programjai, de országos hálózattá kevés áll össze közülük. A mára legismertebbé vált Segítő kezek program is kerületi kezdeményezésként indult még 2012 januárjában, amikor Belváros-Lipótváros alpolgármestere felvetette, hogy szociális szakemberek, önkéntesek és diákok bevonásával meg kell szervezni a többnapos havazás miatt szükséget szenvedő, otthonukban élő 80 év fölötti idős emberek ellátását a kerületben.
Nemzetközi kutatások szerint ez után az életkor után rohamosan nő a segítségre szorulók száma. Magyarország az uniós átlagnál rosszabb helyzetben van, mert miközben emelkedik a születéskor várható élettartam, az egészségben eltöltött évek száma elmarad a tagországok átlagától, vagyis egyre többen szorulnak gondoskodásra. Kevés a bentlakásos intézmény, de sokan nem is szeretnék elhagyni saját otthonukat, az államnak, közvetlenül a településeknek tehát az idős emberek otthoni ellátását kell megoldaniuk a következő évtizedekben. Jeneiné Rubovszky Csilla ötlete arra épült, hogy a szociális ellátórendszer mellett, azt kiegészítve lehet kevés pénzből megszervezni olyan szolgáltatásokat, amelyek nem igényelnek szakképesítést, de jelentősen javítják az idős emberek életminőségét: 25 ezer kérdőívet vittek szét a Segítő kezek program első felmérésében a Belügyminisztérium (BM) által Start munkaprogram és közfoglalkoztatás keretében alkalmazott segítők. A legtöbb válaszadó a magány enyhítéséhez és a bűncselekmények elleni védekezéshez kért segítséget az egészségügyi ellátás javítása mellett. A megyei rendőrkapitányságok bűnmegelőzési tanácsait közfoglalkoztatottak, önkéntesek és diákok terjesztették és ők mennek felolvasni, sakkozni, beszélgetni vagy éppen befőzni, káposztát savanyítani és süteményeket sütni a magányosan élő emberekhez.
Kilenc hónapig fizette a BM a többnyire 50 év fölötti közfoglalkoztatott asszonyok bérét, majdnem negyedük a felmérés befejezése után állandó munkát kapott a szociális ágazatban, de a Belvárosban ennél is többen, tízből négyen maradtak. A házi gondozást kiegészítő program ma már 155 településen fut saját szervezésben. A szociális szakemberként és jogászként is végzett alpolgármester a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársától kapta a következő ötletet a tudományos program folytatásához. Az időskutatással foglalkozó professzor, Széman Zsuzsanna főleg skandináv példák nyomán vizsgálja, hogyan lehetne enyhíteni az időskori magányt a modern technikai eszközök, például a skype használatának megtanításával. Így indult a Segítő kezek következő modellprogramja, amelyhez ezúttal a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium adott segítséget. A június elsején elindult infokommunikációs csomag keretében azt mérik fel, hogy a számítógép, az internet és a skype használata létező igény-e az egyedül élő idős magyar emberek körében, hogy kapcsolatot tudjanak tartani a más városokban, sokszor külföldön élő családtagokkal. Ennél is fontosabb kérdés, hogy használnának-e egy olyan vészjelző karperecet, amely a most is elterjedt egyszerű jelzőrendszer mellett egy diszpécserközponton keresztül alkalmas lenne a családorvos által meghatározott egészségügyi adatok rögzítésére és közvetítésére, például vérnyomás mérésére is.
Jeneiné Rubovszky Csilla az előző felmérés koordinálása után most is miniszteri biztosként irányítja a felmérést, amelynek eredményét jövő év február végén kell bemutatnia. A Népszava kérdésére azt hangsúlyozta, hogy ilyen, vérnyomásméréssel bővített, speciális jelzőeszköz ma még nincs a piacon Európában, bár több cég jár a megoldás közelében. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium most 10 millió forintos keretösszeget biztosít arra, hogy a modellprogramot elindító Szombathely, Kisvárda és Belváros-Lipótváros tudományos mintavétellel meghatározott idős polgárai számítógépet és internet hozzáférést kapjanak, továbbá a hamarosan elinduló pályázaton kiválasztott informatikai vállalkozásnak segítséget adjanak az egészségügyi adatokat is rögzíteni képes jelzőrendszer kifejlesztéséhez.
A miniszteri biztos azt is hangsúlyozta, hogy kérdőív segítségével rögzítik az idősek tapasztalatait, hozzáállását, az elfogadás vagy elutasítás indokait. Reményeik szerint ezek az informatikai lehetőségek valamelyest csökkentenék az idős embereket gondozó családtagok terheit is. Jeneiné Rubovszky Csilla a magyar szociális ellátórendszer pénztelensége miatt elhangzott kétkedő hangokra reagálva azt hangsúlyozza, hogy a Segítő kezek program valamennyi eleme a házi szociális gondozás kiegészítője és nem helyettesítője, így az új eszköz is a már működő jelzőrendszer továbbfejlesztése lehet. A szociális államtitkárság várja a felmérés eredményeit és annak függvényében tárgyalnak tovább arról, miként lehet szélesebb körben elterjeszteni a módszert. Egyelőre az biztos, hogy önkéntesek és diákok állnak rajtra készen, hogy megtanítsák az eszközök használatát az idős embereknek.