A szociális törvények módosítására benyújtott salátacsomag azzal indokolja a kötelező térítési díj meghatározását, hogy eddig sokszor indokolatlanul engedték el a díjat a szolgáltatók. A javaslat szerint „a házi segítségnyújtás egy órára jutó intézményi térítési díja nem lehet kevesebb, mint az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 1 százaléka”. Ez ma 285 forintnak felel meg, ingyen csak annak járna a szolgáltatás, akinek semmi jövedelme nincs, 57 ezer vagy egyedül élőknél 71 250 forint alatti jövedelemnél pedig kedvezményt lehetne kérni.
A Dunakanyar egyik kistérségi családsegítő szolgálatának vezetője a Népszava kérdésére válaszolva nem a mostani lépést tartja tragikusnak, hanem az idáig vezető utat. Meglátása szerint 2010 óta rohamosan emelkedik a házi segítségnyújtást igénylő idősek száma, ami nem csak arra vezethető vissza, hogy öregszik a társadalom. Azzal is összefügghet a tendencia, hogy a szociális ellátásban egyre nagyobb számban megjelenő egyházi hálózatok magasabb összeget kapnak a gondozottak után, ráadásul gyorsabban jutnak a pénzükhöz, mint állami társaik, így „megengedhetik maguknak”, hogy ingyen kínálják a szolgáltatást, ez pedig 90 ezer körüli létszámról a KSH adatai szerint 2013-ra majdnem 132 ezer főre emelte a házi segítségnyújtásban részesülők számát.
Informátorunk szerint ezzel párhuzamosan csökkent a „fejpénz”. Míg hét-nyolc évvel ezelőtt több mint 250 ezer forintot kaptak egy idős ember házi gondozásáért évente, addig ma 180 ezer jár, ha kistérségi keretek között dolgoznak, de csak 140 ezer, ha egy település oldja meg a feladatot. Az egyházi intézmények azonban még így is kijönnek a pénzből, mert „ha én 100 forintot kapok valamiért, ők 170-et” – magyarázza az eltérések hátterét. Így jutottak el odáig, hogy ők már rég nem engedhetik meg az ingyenes ellátást, és épp a közelmúltban emelték a kötelező helyi térítési díjat óránként 200 forintra. Ehhez képest is magasabb a törvénymódosításban javasolt díj, de nem gondolja, hogy sokan emiatt mondanak le a szolgáltatásról, hisz a mostani négyezer helyett nagyjából 4500 forintra nőne a fizetési kötelezettség, amit még ki fognak fizetni a segítségre szorulók.
A családsegítő szolgálatok vezetői nem nagyon értették már a januári szigorításkor sem a minisztériumi kritikát, hogy sokszor nem is az idős ember közvetlen segítését végzik a gondozók, hanem egyéb ház körüli, vagy kerti munkákat. Legtöbbször mindössze egy órát tud egy idős embernél eltölteni a gondozó, ami nem elég a tisztálkodással, étkezéssel, gyógyszerezéssel kapcsolatos feladatok elvégzésére sem, de nem lesz jobb a helyzet akkor sem, ha több rászorulót megpróbálnak kirekeszteni az ellátásból. A gondozók majd fél órás szolgáltatást írnak be, vagy munkaidőn túl végzik a munkát, mert az erkölcs, a humánum, vagyis az élet felülírja a jogszabályokat – érvel informátorunk.
Egyre több a segítségre szoruló idős ember, a kormányzati válasz pedig egyelőre annyi, hogy a csökkenő források miatt egyre kevesebben kapjanak ellátást. Nyugdíjas fórumokon máris egyre gyakrabban hallani, hogy nem marad más az elesett öregeknek, mint csendben várni a halált – ez a néma beletörődés a legerősebb kormánykritika.
