A bukaresti egészségügyi minisztériumban nem hallottak a magyar államtitkár által bejelentett kórházról, amelyet állítólag közösen működtetne a két állam. A minisztérium sajtóosztálya a Népszava megkeresésére elmondta, „nem volt és nincs ilyen egyeztetés, eddig nem is volt tudomásunk erről a szándékról”. Nicolae Banicioiu egészségügyi miniszterhez sem hivatalos, sem informális megkeresés nem érkezett e tárgyban.
A hír felkeltette a romániai magyar sajtó érdeklődését is. A maszol.ro kolozsvári portál megszólaltatta Cseke Attila volt egészségügyi minisztert. Az RMDSZ szenátora elmondta, hogy Romániában bejegyzett alapítványokon, egyesületeken vagy egyházakon keresztül jogilag lehetséges egy romániai kórház magyarországi finanszírozása, ám szerinte a magyar egészségügyi államtitkár indoklása felháborító. "Nem tudom, honnan vette Zombor Gábor azt az információt, hogy Erdélyben már alig vannak magyar orvosok és ápolók. Ha ez valóban így hangzott el, akkor ez egy nagyon szerencsétlen indoklás. Maholnap az lehet az üzenete, hogy minden erdélyi magyarnak Magyarországon kell orvost és kórházat keresnie, mert Romániában már nincsenek magyar szakemberek" – fogalmazott.
Cseke a portálon keresztül azt üzente a magyar közéleti szereplőknek, hogy ha kérdésük, problémájuk van az erdélyi magyar közösséggel kapcsolatban, akkor forduljanak a közösség érdekvédelmi szervezetéhez. "Másfelől a helyszínen kellene tájékozódniuk, ne hallomásból vett információkra alapozzák döntéseiket" – jelentette ki. A Bihar megyei képviselőtől megtudtuk azt is, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület már régóta tervezi egy református kórház felépítését Nagyváradon. Az egyház ehhez budapesti támogatást is kért, amire ígéretet is kapott. "Ha ennek a kórháznak a megépítését támogatná a magyar állam, azt csak üdvözölni tudom" – mondta Cseke Attila.
A Népszava megkereste Székely Ervin volt egészségügyi államtitkárt is, aki szerint elméletileg akár az is lehetséges, hogy a magyar állam kórházat építsen Romániában. Gyakorlatilag azonban bonyolultabb a helyzet. A finanszírozást ugyanis nem a román büdzséből fedezik, hanem a külön költségvetéssel rendelkező egészségügyi biztosító pénztár (CNAS) biztosítja azoknak az intézményeknek, amelyekkel szerződéses viszonyban áll. A biztosítóval bárki köthet, ugyancsak elméletben szerződést, de azt államtitkári tapasztalatából is meg tudja erősíteni, hogy a biztosító „nem szeret fizetni”, nem annyira egyszerű ez a szerződéskötés.
De nem ez az egyedüli probléma. Kórházat is bárki építhet, nincs erre vonatkozó jogi tiltás, ha beszerzi hozzá a szükséges engedélyeket, ami a helyi szereplőknek is kemény dió. Ennél nagyobb dolog azonban az akkreditáció, ami jogosulttá teszi az intézményt a gyógyításra. Ezt nagyon szigorú feltételekhez kötik. Volt már Romániában például egy osztrák magánkórház kezdeményezés, ők végül nem kapták meg az akkreditációt és kivonultak. Az akkreditáció megszerzése után következhet a szerződéskötés a pénztárral, amely nyugodtan mondhatja, hogy „Rendeltem én kórházat? Nem. Ha építettétek, finanszírozzátok.” Persze, megvalósítható dologról van szó, ha közös akarattal, egyeztetve jön létre, mondta Székely.
Megpróbáltuk elérni a CNAS elnökét, Vasile Ciurchea, de nem sikerült. A bukaresti román rádió magyar adásának azonban azt nyilatkozta, hogy még csak nem is hallott a tervről, nemhogy megkeresték volna. Ciurchea azt mondta, hogy amennyiben egy kórház a működéséhez szükséges minden törvényes feltételnek eleget tesz, akkor ő szerződést fog vele kötni.
A volt egészségügyi államtitkár, Székely Ervin lapunknak nyilatkozva nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy Budapest netalán úgy képzeli el ezt a kórházalapítást, hogy nem a szokványos finanszírozási rendszerben működne, hanem valamiféle speciális, direkt állami költségvetésből érkező pénzből. Ehhez viszont elengedhetetlen a román kormánnyal való egyeztetés és megállapodás. Ez másképpen kivitelezhetetlen, szögezte le.
A kórházötlet legproblematikusabb része azonban a Zombor által említett indoklás, mondta a volt államtitkár. Ez a magyarázat nem a legszerencsésebb, mert azt sugallja, hogy valamiféle diszkrimináció készül, burkolt vagy kevésbé burkolt. „Mit jelent a magyar kórház? Hogy csak magyar személyzetet alkalmaz? Vagy ne adj isten, csak magyar betegeket gyógyít?” Mindez könnyen belemagyarázható, és ez alkotmányellenes, minden romániai és európai uniós törvénynek és normának ellentmond. indulatokat gerjeszt, magyarázta Székely.