A 2008 utáni, már egy megváltozott világ, amikorra megbukott a neoliberális gazdaságpolitika; visszavette az irányítást a politika a gazdaságtól, az állam a piactól, a kormány pedig a bankrendszertől – mondta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke a Magyarország a változó világban című könyv keddi bemutatóján. Matolcsy György Magyarország testőreinek nevezte a dialóguskötetben megszólaló három szereplőt, Lentner Csabát, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatóját, Parragh Lászlót, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét és Patai Mihályt, az UniCredit bank elnök-vezérigazgatóját, a bankszövetség elnökét, akik a bemutatón a kötetet gondozó Éghajlat kiadó munkatársának kérdéseire válaszoltak.
Védték Magyarországot?
Ők hárman – sok más emberrel szemben – védték Magyarországot három területen, a saját területükön, a gazdaságelmélet, az érdekképviselet és a bankrendszer területén – jelentette ki az MNB elnöke. Azt hinnénk, hogy ez – Magyarország megvédése – természetes, de nem az. Vannak, akik folyamatosan támadják a kialakuló magyar modellt, az új Magyarországot, a sikeres válságkezelést - Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Mellár Tamás – egy másik, támadó trió – mondta. Hozzáfűzte: vannak továbbá olyanok, akik sokkolták Magyarországot sokkterápiával a '90-es években, elindították azon az úton, amely a válságkezelésbe vezetett. Ha az egész magyar közgazdász társadalom olyan lett volna, mint a most bemutatott könyvben megszólaló három karakter, nem így alakult volna az elmúlt 25 év – szögezte le. Matolcsy György kijelentette: a könyv jó időben jelent meg. Lezárunk egy ötéves, sikeres válságkezelő időszakot, amely a bankadóval indult és a forintosítással zárult, és lezárul egyúttal egy 25 éves útkeresés – fogalmazott. A könyvben megtalálni mindazt, ami az elmúlt 25 évben fontos volt Magyarországon – fűzte hozzá az MNB elnöke. A könyv egyik fejezete az euró magyarországi bevezetésével foglalkozik. Az MNB elnöke erről azt mondta: nem lett volna sikeres a magyarországi válságkezelés, ha a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az európai intézmények ortodox eszköztárát követjük. Szavai szerint ezt mutatja Portugália, Spanyolország és különösen Görögország példája. Ugyanakkor „fura paradoxon” – mutatott rá a jegybankelnök –, hogy ha Magyarország 2002 után fegyelmezett gazdaságpolitikát folytat, és bevezeti az eurót, valószínűleg nem lett volna szükség válságkezelésre. Az első Orbán-kormány elindította a folyamatot - 2001-ben célul tűzte ki az euró 2007-es bevezetését –, de az utána jövő kormányok elszúrták a csatlakozás lehetőségét, így most egy kicsit várni kell, 2020 utánig.
25 év után...
Egészen másként látták a magyarországi állapotokat a Politikatörténeti Alapítványnak azon a keddi beszélgetéssorozatán, amely a „25 év után” címet viseli, és amely a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadot elemzi baloldali szakértők bevonásával - számolt be a hvg.hu. Ezúttal Balázs Péter volt külügyminiszter, Magyarország első EU-biztosa, Andor László, szintén brüsszeli ex-biztos, illetve Pitti Zoltán, az adóhivatal korábbi elnöke adott lehangoló elemzést az elmúlt 25 – és különösen az utolsó öt év – gazdaságpolitikájáról és külgazdasági stratégiájáról. Nem meglepő módon ostorozták az Orbán-kormányt.
Balázs Péter szerint az elmúlt 25 évből egyre inkább az első tizenöt válik fontossá. Ez volt az az időszak, amit átmenetnek szoktak nevezni, és ami 1989-ben kezdődött. Ennek szerinte nagyobb hatása volt arra, ami végül bekövetkezett. Ám amikor átélték ezt a korszakot, nem tudták, hogy miben vannak benne. Konfliktus utáni szituáció volt, amikor összeomlik egy hatalmi rendszer, és időbe telik, amíg egy újabb hatalom betölti a keletkezett vákuumot. És sok szereplő, főleg a kisebbek, ide-oda sodródnak - hol jó, hol rossz irányba, s nem biztos, hogy felismerik, mit tesznek. 1989-ben összeomlott a bipoláris rendszer, és a nemzetközi szervezetekre hatalmas teher hárult, így az EU, a NATO és az EBESZ sem tudott mit kezdeni a sok utódállammal az egykori Jugoszlávia és a Szovjetunió területén.
Ám ezúttal jó volt a széljárás, mert a történelmi folyamat Magyarországot saját érdeke felé vitte. Ez a folyamat szerinte 1990-től 2004-ig tartott. Az EU-csatlakozás, 2004 óta viszont változott a helyzet. Ma már Balázs úgy tenné fel a kérdést: „Mivel teszünk jobbat: azzal, ha csak a pozitívumokat dicsérjük, vagy azzal, hogy a veszélyekre rámutatunk, és megpróbáljuk azokat mérsékelni?”
Az áruk szabad áramlása már 1992-től bekövetkezett, Magyarország egyoldalúan nyitott már előtte is: a túl erős nyugati kínálat benyomult, és mint egy cunami sodorta el a helyi igényeket kiszolgáló kisipart és kiskereskedelmet. Nagy nemzetközi láncok nyomultak be, s amikor a jelenlegi kormány kiszorítja ezeket, akkor a haveroknak játssza át az üzleteket. Ugyanakkor Balázs szerint sérülékeny iparágak vertek gyökereket nálunk: nem szerves fejlődés eredményei ezek, viszonylag alacsony a hozzáadott értékük, nem stabilak, azaz erősen függenek a hullámzó kereslet-kínálattól. Míg azonban korábban a nyugati „pull” (húzó) hatásra Magyarország lakosai nem vándoroltak el, s a korábbi prognózisok a 2000-es években akár 200 ezres elvándorlással is számoltak, valójában egy ötvenezres migráció kezdődött el a nyugati országok felé. Ám 2010 óta a „push”, azaz a toló hatás is megjelent az újabb Orbán-kormányzással: a félmilliós kivándorlás azt jelenti, hogy ekkora emberveszteség nem érte Magyarországot a második világháború óta – mondta Balázs Péter. A Tárki alig egy hónapja nyilvánosságra került legfrissebb felmérése szerint soha annyian nem akartak kivándorolni, mint most, de sokan vannak a rövid vagy a hosszú távú munkavállalás miatt távozni szándékozók is. Az Orbán-kormány most egy Patyomkin-megoldást választva haza akar csábítani 50 fiatalt a kivándorolt sok százezerből.
Kiütéses vereség
Andor László, aki 2014-ig volt brüsszeli biztos, úgy vélte, sok olyan eleme van Magyarország EU-integrációjának, ami nem látható módon nehézségeket generál, egyensúlytalanságokat, későbbre halasztott problémákat, amelyekkel később szembesülni kell. Így például a foglalkoztatáspolitikában a közmunkarendszer felduzzasztása, amely nem a megoldás, hanem újabb zsákutca. Együtt jár a meglévő munkahelyek színvonalának lerontásával, komoly szerepe van ösztönzőként az országból való elvándorlásban. A diagnózis elkészült, a műtét sikerült, a beteg meghalt – állapította meg a kivándorlás kapcsán ő is. Az ország komoly humántőke-veszteséget szenved el – tette hozzá, Balázshoz hasonlóan az elvándorlásra utalva.
Nem volt helyes szerinte a magánnyugdíjpénztárak felszámolása sem, jóllehet a nyugdíjak finanszírozási problémáit ő is elismerte. A magánnyugdíjrendszer létrejöttét ugyanis korábban nem kísérte új források bevonása, csupán a meglévők átcsoportosítása. A rendszert azonban ki kellett volna tisztítani szerinte, erősebb regulációval vagy önkéntessé változtatással, de nem kellett volna leszámolni az öngondoskodást elindító pillérrel. Bírálta a devizahitelek és a bankrendszer kezelését is, bár itt is hangsúlyozta, hogy a terheket meg kellett osztani a sebezhető pénzügyi rendszer miatt. Andor egyébként előadásában kitért arra is, hogy hosszabb távon mi lehetne a jövőbeni helyes irány: az EU a szociális piacgazdaság intézményeivel megoldást kínálhatna, és ebbe az irányba kéne mennie a volt brüsszeli biztos szerint Magyarországnak is.
Pitti Zoltán korábbi adóhivatali elnök szerint az ország termelékenysége és versenyképessége romlik, miközben az egyensúlytalanság növekszik a munkajövedelmek területén. Pitti hangsúlyozta, hogy többet kellene foglalkoznunk az egyenlőtlenségek növekedésével, ami – úgy tűnik – a gazdasági növekedés ára. Ugyanakkor az illiberális államfelfogást bírálva kiemelte a „jogbiztonság kiütéses vereségét”, a mindent átfogó centralizációt és a tisztázatlan unortodox gazdaságpolitikát általában, miközben a nemzetközi versenyképességünk folyamatosan csökken. A Világgazdasági Fórum számításai szerint Magyarország 2000-ben még a 28. helyen állt e tekintetben a világ országai között, 2013-ban pedig már csak a 63. helyen voltunk.
Három testőr - három ellenség
Lentner Csaba: A neoliberális felfogással szemben létezik másik gazdaságpolitika, amely jobb a gazdaság minden szereplője számára. A tartós növekedéshez elengedhetetlen a kereskedelmi bankok által biztosított tőke is, ezért kiegyezésre van szükség. A gazdasági szabadságharc szükséges, de nem lehetünk örök életünkben szabadságharcosok.
Parragh László: A rendszerváltás óta nem voltak ilyen jók a magyar makrogazdasági mutatók. Ehhez kellett az a gazdaságpolitikai fordulat 2010-ben, amelynek meghatározó alakja volt Matolcsy György. A magyar gazdaságpolitika jelenlegi pályája fenntartható, mert lezajlottak a szükséges változtatások az adórendszerben, a nyugdíjrendszerben, a szociális segélyezés rendszerében.
Patai Mihály: A könyv bizonyíték rá, lehet úgy véleményt cserélni, hogy tiszteletben tartjuk a másikét, de közben kitartunk a saját álláspontunk mellett. Magyarország európai beilleszkedésének nincs alternatívája. Az európai pozicionáltságunk és a versenyképesség fő gátját a viselkedésben és a közgondolkodásban meglévő igazodási gondok jelentik.
Mellár Tamás: A jegybankelnök magyar modellje egy eklektikus gazdaságpolitika vízióját idézi fel - mondta lapunknak Mellár Tamás. A Matolcsy-féle gazdaságpolitika egyáltalán nem unortodox, hanem a ma már túlhaladott keynesiánus iskola kései képviselője. Az állam túlköltekezése révén kíván keresletet generálni, abban a hitben, hogy ezzel a gazdaság fejlődése az egyensúly irányába tart. Vagyis nem a keresleti, hanem a kínálati oldalt kellene előtérbe állítani. A Matolcsy-féle gazdaságpolitika súlyos hibája, hogy az állam szerepének túlhangsúlyozása mellett a magántőke számára nem teremti meg a lehetőséget arra, hogy versenyképes partner legyen. Az unortodoxiára ennek az ellenkezője, az egyensúlytalanság felé haladás jellemző. A magyar kínálatra az a jellemző, hogy rugalmatlan, képtelen reagálni a változásokra. A jelenlegi gyakorlattal szemben elsősorban a humánszférába, az oktatásba, a tudományos szférába, a kutatás-fejlesztésbe kellene pótlólagos tőkét bevonni. Félreértés ne essék én a jegybankelnök kijelentésével szemben őrá nem nem tekintek ellenségként, sőt drukkolok neki, hogy felismerje, milyen is a Magyarország számára elfogadható gazdaságpolitika.
Bod Péter Ákos: A modellek a magyar gazdasághoz ma évi másfél százalékos természetes növekedési ütemet rendelnek. A politikusnak nem kellene sulykolnia a tavalyi csaknem négy százalékos növekedési adatot, mert vágyaink és reményeink ellenére hamar eljöhet a trend kisimulása. És akkor lehet magyarázkodni külső körülményekkel és egyedi tényezőkkel. (vg.hu, 2015. április 22.)
Chikán Attila: Az unortodox gazdaságpolitikáról sohasem kaptunk egyértelmű definíciót. A négy látható tulajdonsága, hogy erősen központosító jellegű, nem bánja a társadalmi egyenlőtlenség növekedését a céljai megvalósítása érdekében, a rövidtávú célokat előtérbe helyezi a hosszú távú érdekkel szemben és egyértelműen a politikai hatalmi érdekeknek alárendelten működik. Magyarország gazdasági szempontból az elmúlt 6-8 évben egyre távolabb került Európa nyugati felétől. (RTL Klub, Magyarul Balóval, 2015. május 26.)