Matolcsy György;könyvbemutató;

Matolcsy és a három testőr: Lentner, Parragh, Patai a könyvbemutatón FOTÓ: MTI/BALOGH ZOLTÁN

- Két kép a magyar valóságról

Kétféle kép rajzolódott ki kedden Magyarországról. Az egyik egy könyvbemutatón tárult elénk, ahol Matolcsy György jegybankelnök dicsérte saját unortodox, 2010 óta sikeresen folytatott gazdaságpolitikáját, megbélyegezve három, korábban konzervatív kormányok alatt közigazgatási pályát befutott közgazdászt. A másik tanácskozáson ugyanennek az unortodox gazdaságpolitikának a romboló következményeit összegezték.

A 2008 utáni, már egy megváltozott világ, amikorra megbukott a neoliberális gazdaságpolitika; visszavette az irányítást a politika a gazdaságtól, az állam a piactól, a kormány pedig a bankrendszertől – mondta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke a Magyarország a változó világban című könyv keddi bemutatóján. Matolcsy György Magyarország testőreinek nevezte a dialóguskötetben megszólaló három szereplőt, Lentner Csabát, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatóját, Parragh Lászlót, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét és Patai Mihályt, az UniCredit bank elnök-vezérigazgatóját, a bankszövetség elnökét, akik a bemutatón a kötetet gondozó Éghajlat kiadó munkatársának kérdéseire válaszoltak.

Védték Magyarországot?

Ők hárman – sok más emberrel szemben – védték Magyarországot három területen, a saját területükön, a gazdaságelmélet, az érdekképviselet és a bankrendszer területén – jelentette ki az MNB elnöke. Azt hinnénk, hogy ez – Magyarország megvédése – természetes, de nem az. Vannak, akik folyamatosan támadják a kialakuló magyar modellt, az új Magyarországot, a sikeres válságkezelést - Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Mellár Tamás – egy másik, támadó trió – mondta. Hozzáfűzte: vannak továbbá olyanok, akik sokkolták Magyarországot sokkterápiával a '90-es években, elindították azon az úton, amely a válságkezelésbe vezetett. Ha az egész magyar közgazdász társadalom olyan lett volna, mint a most bemutatott könyvben megszólaló három karakter, nem így alakult volna az elmúlt 25 év – szögezte le. Matolcsy György kijelentette: a könyv jó időben jelent meg. Lezárunk egy ötéves, sikeres válságkezelő időszakot, amely a bankadóval indult és a forintosítással zárult, és lezárul egyúttal egy 25 éves útkeresés – fogalmazott. A könyvben megtalálni mindazt, ami az elmúlt 25 évben fontos volt Magyarországon – fűzte hozzá az MNB elnöke. A könyv egyik fejezete az euró magyarországi bevezetésével foglalkozik. Az MNB elnöke erről azt mondta: nem lett volna sikeres a magyarországi válságkezelés, ha a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az európai intézmények ortodox eszköztárát követjük. Szavai szerint ezt mutatja Portugália, Spanyolország és különösen Görögország példája. Ugyanakkor „fura paradoxon” – mutatott rá a jegybankelnök –, hogy ha Magyarország 2002 után fegyelmezett gazdaságpolitikát folytat, és bevezeti az eurót, valószínűleg nem lett volna szükség válságkezelésre. Az első Orbán-kormány elindította a folyamatot - 2001-ben célul tűzte ki az euró 2007-es bevezetését –, de az utána jövő kormányok elszúrták a csatlakozás lehetőségét, így most egy kicsit várni kell, 2020 utánig.

25 év után...

Egészen másként látták a magyarországi állapotokat a Politikatörténeti Alapítványnak azon a keddi beszélgetéssorozatán, amely a „25 év után” címet viseli, és amely a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadot elemzi baloldali szakértők bevonásával - számolt be a hvg.hu. Ezúttal Balázs Péter volt külügyminiszter, Magyarország első EU-biztosa, Andor László, szintén brüsszeli ex-biztos, illetve Pitti Zoltán, az adóhivatal korábbi elnöke adott lehangoló elemzést az elmúlt 25 – és különösen az utolsó öt év – gazdaságpolitikájáról és külgazdasági stratégiájáról. Nem meglepő módon ostorozták az Orbán-kormányt.

Balázs Péter szerint az elmúlt 25 évből egyre inkább az első tizenöt válik fontossá. Ez volt az az időszak, amit átmenetnek szoktak nevezni, és ami 1989-ben kezdődött. Ennek szerinte nagyobb hatása volt arra, ami végül bekövetkezett. Ám amikor átélték ezt a korszakot, nem tudták, hogy miben vannak benne. Konfliktus utáni szituáció volt, amikor összeomlik egy hatalmi rendszer, és időbe telik, amíg egy újabb hatalom betölti a keletkezett vákuumot. És sok szereplő, főleg a kisebbek, ide-oda sodródnak - hol jó, hol rossz irányba, s nem biztos, hogy felismerik, mit tesznek. 1989-ben összeomlott a bipoláris rendszer, és a nemzetközi szervezetekre hatalmas teher hárult, így az EU, a NATO és az EBESZ sem tudott mit kezdeni a sok utódállammal az egykori Jugoszlávia és a Szovjetunió területén.

Ám ezúttal jó volt a széljárás, mert a történelmi folyamat Magyarországot saját érdeke felé vitte. Ez a folyamat szerinte 1990-től 2004-ig tartott. Az EU-csatlakozás, 2004 óta viszont változott a helyzet. Ma már Balázs úgy tenné fel a kérdést: „Mivel teszünk jobbat: azzal, ha csak a pozitívumokat dicsérjük, vagy azzal, hogy a veszélyekre rámutatunk, és megpróbáljuk azokat mérsékelni?”

Az áruk szabad áramlása már 1992-től bekövetkezett, Magyarország egyoldalúan nyitott már előtte is: a túl erős nyugati kínálat benyomult, és mint egy cunami sodorta el a helyi igényeket kiszolgáló kisipart és kiskereskedelmet. Nagy nemzetközi láncok nyomultak be, s amikor a jelenlegi kormány kiszorítja ezeket, akkor a haveroknak játssza át az üzleteket. Ugyanakkor Balázs szerint sérülékeny iparágak vertek gyökereket nálunk: nem szerves fejlődés eredményei ezek, viszonylag alacsony a hozzáadott értékük, nem stabilak, azaz erősen függenek a hullámzó kereslet-kínálattól. Míg azonban korábban a nyugati „pull” (húzó) hatásra Magyarország lakosai nem vándoroltak el, s a korábbi prognózisok a 2000-es években akár 200 ezres elvándorlással is számoltak, valójában egy ötvenezres migráció kezdődött el a nyugati országok felé. Ám 2010 óta a „push”, azaz a toló hatás is megjelent az újabb Orbán-kormányzással: a félmilliós kivándorlás azt jelenti, hogy ekkora emberveszteség nem érte Magyarországot a második világháború óta – mondta Balázs Péter. A Tárki alig egy hónapja nyilvánosságra került legfrissebb felmérése szerint soha annyian nem akartak kivándorolni, mint most, de sokan vannak a rövid vagy a hosszú távú munkavállalás miatt távozni szándékozók is. Az Orbán-kormány most egy Patyomkin-megoldást választva haza akar csábítani 50 fiatalt a kivándorolt sok százezerből.

Orbán Viktor az euró bevezetéséről
"Korábban vonzó és logikus gondolatnak tűnt, hogy feladva a saját valutánkat csatlakozzunk ahhoz a biztonságos és sok előnyt nyújtó pénzügyi térséghez, amelyet a nálunk fejlettebb országok hoztak létre. Ez az ábránd a 2008-as gazdasági válság kirobbanása és kiszélesedése után semmivé foszlott, mert azokban az években azt tanulta meg az egész világ, hogy az eurózóna kezelte a legsutábban a válság által felszínre dobott problémákat. Márpedig ilyen pénzügyi válságok bármikor előfordulhatnak, akár sorozatban is... Magyarország, csakúgy, mint Közép-Európa, ma kivár. Azok a kisebb országok csatlakoztak, elsősorban a balti államok, amelyek mérete eleve kétségessé tette, hogy a saját valuta nagyobb biztonságot jelent-e. Magyarország, Csehország és különösen Lengyelország esetében a saját lábon állás ma versenyképes alternatíva...
Ha a kormány megfelelő pénzügyi, a nemzeti bank pedig jó minőségű monetáris politikát folytat, akkor a nemzeti valuta egy tízmilliós országban kifejezetten erőforrást jelent. Ehhez az államadósságot tovább kell csökkenteni, hogy azon keresztül a forint ne kaphasson sebeket, lehetőség szerint fokozni kell a gazdasági növekedést, és továbbra is szigorúan a három százalék alatti tartományba kell száműzni a költségvetési hiányt. Ha mindezek megvannak, a forint a következő évtizedekben is stabil és erős marad. (A kormányfő interjúja, Napi Gazdaság, 2015. június 3.)

Kiütéses vereség

Andor László, aki 2014-ig volt brüsszeli biztos, úgy vélte, sok olyan eleme van Magyarország EU-integrációjának, ami nem látható módon nehézségeket generál, egyensúlytalanságokat, későbbre halasztott problémákat, amelyekkel később szembesülni kell. Így például a foglalkoztatáspolitikában a közmunkarendszer felduzzasztása, amely nem a megoldás, hanem újabb zsákutca. Együtt jár a meglévő munkahelyek színvonalának lerontásával, komoly szerepe van ösztönzőként az országból való elvándorlásban. A diagnózis elkészült, a műtét sikerült, a beteg meghalt – állapította meg a kivándorlás kapcsán ő is. Az ország komoly humántőke-veszteséget szenved el – tette hozzá, Balázshoz hasonlóan az elvándorlásra utalva.

Nem volt helyes szerinte a magánnyugdíjpénztárak felszámolása sem, jóllehet a nyugdíjak finanszírozási problémáit ő is elismerte. A magánnyugdíjrendszer létrejöttét ugyanis korábban nem kísérte új források bevonása, csupán a meglévők átcsoportosítása. A rendszert azonban ki kellett volna tisztítani szerinte, erősebb regulációval vagy önkéntessé változtatással, de nem kellett volna leszámolni az öngondoskodást elindító pillérrel. Bírálta a devizahitelek és a bankrendszer kezelését is, bár itt is hangsúlyozta, hogy a terheket meg kellett osztani a sebezhető pénzügyi rendszer miatt. Andor egyébként előadásában kitért arra is, hogy hosszabb távon mi lehetne a jövőbeni helyes irány: az EU a szociális piacgazdaság intézményeivel megoldást kínálhatna, és ebbe az irányba kéne mennie a volt brüsszeli biztos szerint Magyarországnak is.

Pitti Zoltán korábbi adóhivatali elnök szerint az ország termelékenysége és versenyképessége romlik, miközben az egyensúlytalanság növekszik a munkajövedelmek területén. Pitti hangsúlyozta, hogy többet kellene foglalkoznunk az egyenlőtlenségek növekedésével, ami – úgy tűnik – a gazdasági növekedés ára. Ugyanakkor az illiberális államfelfogást bírálva kiemelte a „jogbiztonság kiütéses vereségét”, a mindent átfogó centralizációt és a tisztázatlan unortodox gazdaságpolitikát általában, miközben a nemzetközi versenyképességünk folyamatosan csökken. A Világgazdasági Fórum számításai szerint Magyarország 2000-ben még a 28. helyen állt e tekintetben a világ országai között, 2013-ban pedig már csak a 63. helyen voltunk.

Három testőr - három ellenség

Lentner Csaba: A neoliberális felfogással szemben létezik másik gazdaságpolitika, amely jobb a gazdaság minden szereplője számára. A tartós növekedéshez elengedhetetlen a kereskedelmi bankok által biztosított tőke is, ezért kiegyezésre van szükség. A gazdasági szabadságharc szükséges, de nem lehetünk örök életünkben szabadságharcosok.

Parragh László: A rendszerváltás óta nem voltak ilyen jók a magyar makrogazdasági mutatók. Ehhez kellett az a gazdaságpolitikai fordulat 2010-ben, amelynek meghatározó alakja volt Matolcsy György. A magyar gazdaságpolitika jelenlegi pályája fenntartható, mert lezajlottak a szükséges változtatások az adórendszerben, a nyugdíjrendszerben, a szociális segélyezés rendszerében.

Patai Mihály: A könyv bizonyíték rá, lehet úgy véleményt cserélni, hogy tiszteletben tartjuk a másikét, de közben kitartunk a saját álláspontunk mellett. Magyarország európai beilleszkedésének nincs alternatívája. Az európai pozicionáltságunk és a versenyképesség fő gátját a viselkedésben és a közgondolkodásban meglévő igazodási gondok jelentik.

Mellár Tamás: A jegybankelnök magyar modellje egy eklektikus gazdaságpolitika vízióját idézi fel - mondta lapunknak Mellár Tamás. A Matolcsy-féle gazdaságpolitika egyáltalán nem unortodox, hanem a ma már túlhaladott keynesiánus iskola kései képviselője. Az állam túlköltekezése révén kíván keresletet generálni, abban a hitben, hogy ezzel a gazdaság fejlődése az egyensúly irányába tart. Vagyis nem a keresleti, hanem a kínálati oldalt kellene előtérbe állítani. A Matolcsy-féle gazdaságpolitika súlyos hibája, hogy az állam szerepének túlhangsúlyozása mellett a magántőke számára nem teremti meg a lehetőséget arra, hogy versenyképes partner legyen. Az unortodoxiára ennek az ellenkezője, az egyensúlytalanság felé haladás jellemző. A magyar kínálatra az a jellemző, hogy rugalmatlan, képtelen reagálni a változásokra. A jelenlegi gyakorlattal szemben elsősorban a humánszférába, az oktatásba, a tudományos szférába, a kutatás-fejlesztésbe kellene pótlólagos tőkét bevonni. Félreértés ne essék én a jegybankelnök kijelentésével szemben őrá nem nem tekintek ellenségként, sőt drukkolok neki, hogy felismerje, milyen is a Magyarország számára elfogadható gazdaságpolitika.

Bod Péter Ákos: A modellek a magyar gazdasághoz ma évi másfél százalékos természetes növekedési ütemet rendelnek. A politikusnak nem kellene sulykolnia a tavalyi csaknem négy százalékos növekedési adatot, mert vágyaink és reményeink ellenére hamar eljöhet a trend kisimulása. És akkor lehet magyarázkodni külső körülményekkel és egyedi tényezőkkel. (vg.hu, 2015. április 22.)

Chikán Attila: Az unortodox gazdaságpolitikáról sohasem kaptunk egyértelmű definíciót. A négy látható tulajdonsága, hogy erősen központosító jellegű, nem bánja a társadalmi egyenlőtlenség növekedését a céljai megvalósítása érdekében, a rövidtávú célokat előtérbe helyezi a hosszú távú érdekkel szemben és egyértelműen a politikai hatalmi érdekeknek alárendelten működik. Magyarország gazdasági szempontból az elmúlt 6-8 évben egyre távolabb került Európa nyugati felétől. (RTL Klub, Magyarul Balóval, 2015. május 26.)

Jávor Benedek PM-es európai parlamenti (EP) képviselő szerint a kormány belátta a tévedését az M4-es ügyében.