Hírek szerint, ha áttörés nem is, de előrelépés történt a hitelezők és a görög kormány közötti tárgyalásokon. Ezt tegnap Pierre Moscovici, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi biztosa is megerősítette hozzátéve, hogy még akadnak azért tisztázatlan kérdések.
Görögország volt a téma kedden Angela Merkel, Francois Hollande és Jean-Claude Juncker bizottsági elnök berlini tárgyalásain is. Késő este aztán a német kancellár és a francia elnök Mario Draghival, az Európai Központi Bank elnökével és Christine Lagarde-dal, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetőjével dolgoztak ki egy olyan, elvileg utolsó javaslatot, amelyet ha Athén nem fogad el, akkor elkerülhetetlennek tűnik a görög csőd, s a várhatóan ezzel járó grexit, azaz Görögország euróövezetből való távozása.
A spanyol Cadena Ser értesülései szerint a hitelezők nagyvonalú ajánlatot tettek Athénnak. Eszerint 10,9 milliárd dollárral segítenék az utóbbi öt hónap felgyorsult pénzfelvételei miatt különösen nehéz helyzetbe került görög bankrendszert, feltéve, ha a kabinet elfogadja a javasolt program legalább hetven százalékát. Arról egyelőre nincs hír, mely kitételekhez ragaszkodnának a hitelezők.
Ami azonban valóságos szenzációval ér fel, Merkel, Hollande és Draghi állítólag hajlandóságot mutatott arra is, hogy elengedjék Görögország adósságának egy részét. Ezt egyebek mellett a német Die Welt is megerősítette. Ez azért nevezhető szinte hihetetlen fordulatnak, mert eddig Németország hallani sem akart egy ilyen megoldásról.
Részben azért, mert ezzel a többi euróövezeti tagállam, a hitelintézetek, és a bankok fizetik meg a görög adósság árát, részben pedig azért, mert ez más, komoly adósságokkal küzdő országoknak is komoly aduász lehet a kezében. S joggal vethetik majd fel a későbbiekben: „Ha a görögök adósságának egy részét el lehetett engedni, a miénket miért nem?”
Mégsem kizárt, hogy az értesülés igaz. A hitelmegállapodást ugyanis a görög parlamentnek is jóvá kell hagynia, s ahhoz, hogy az athéni törvényhozás is rábólintson, valami komoly engedményt kell tennie a kabinetnek, olyat, amelyet Ciprasz komoly sikerként állíthat be, hogy otthon győztes hadvezérként ünnepelhessék.
Más kérdés persze, hogy a szerződést az euróövezeti országoknak, így a német parlamentnek is el kell fogadnia, s Angela Merkel saját pártján, a CDU-n belül is nyomás alá kerülhet, ha túl nagy engedményeket tesz Görögországnak.
Nem világos, hogy az IMF is a nevét adná-e egy esetleges adósságelengedéshez. Az IMF mindig keményebben viszonyult Athén pénzügyeihez, mint az Európai Bizottság, s a valutaalap korábban egyértelműen kizárta az adósságleírás lehetőségét.
Görögország is megtette a maga javaslatát. Hétfőn ugyan még több lap úgy értesült, hogy a kormány akár a nyugdíjak csökkentését, valamint a nyugdíjkorhatár felemelését is számba veszi a lehetőségek között, a Reuters keddi értesülései szerint azonban a nyugdíj- és munkaügyi reform kapcsán nem szerepelnek nagy újdonságok a görög előterjesztésben. Egyelőre nem világos, hogy ez visszaveti-e a tárgyalásokat. Mindenesetre Ciprasz tegnap a korábbiakhoz képest békülékenyebb hangot ütött meg a hitelezőkkel kapcsolatban.
Görögországnak pénteken kell visszafizetnie egy 300 millió eurós hitelrészletet az IMF számlájára. A kormány keddi közlése szerint erre még megvan a fedezet.
Ciprasznak egy másik súlyos gonddal is szembe kell néznie. Mind nagyobb nyomás nehezedik rá saját pártja, a baloldali radikális Sziriza azon képviselői részéről, akik szerint inkább szakítani kell az euróövezettel, mintsem „behódoljanak” a hitelezőknek.
A legutóbbi eset is megmutatta, hogy a kormányfőnek mennyire meg van kötve a keze. A miniszterelnök múlt hétvégén negyven párttársától kapott levelet, akik amiatt tiltakoztak, mert Janisz Varufakisz pénzügyminiszter javaslatára Elena Panaritiszt nevezték ki Görögország képviselőjének a Nemzetközi Valutaalapnál.
A balszárny képviselőinek az nem nyerte el a tetszését, hogy a közgazdász hölgy, aki egykor a Világbanknál is dolgozott, 2009-2012 között a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) parlamenti képviselője volt, azé a párté, amely támogatta a hitelmegállapodást, vagy ahogy Görögországban nevezik, a memorandumot. Panaritisz meg is szavazta a szerződést. Korábban Jeorjiosz Papandreu szocialista kormányfő, legutóbb pedig Varufakisz tanácsadója volt.
A Sziriza levélírói szerint azonban elfogadhatatlan a kinevezése. A nyomásgyakorlás nem is maradt következmények nélkül. Panaritisz a kormánynak címzett levelében ezt írta: „A Sziriza képviselőinek és tagjainak negatív megnyilatkozásainak hatására nem kívánom elfoglalni a kinevezést”.
Visszalépése nemcsak Ciprasznak kellemetlen hír, hiszen ezzel tekintélye csökkenhet saját párttársai előtt, hanem Varufakisznak is, aki már nem először szenvedett komoly vereséget a kormányon belül. Április végén a miniszterelnök új személyeket bízott meg a hitelezőkkel folytatott tárgyalásokkal, s leváltotta Varufakisz embereit. Bár az újonnan kinevezettek sem voltak éppenséggel a kompromisszumkészség mintaképei, a trojka minden szereplője elismerte: a tárgyalások légköre sokkal jobb lett.
Varufakisz egyébként már minden hitelét elvesztette a hitelezők körében. Rendre őket okolta a megállapodás elmaradásáért, később pedig elismerte, hogy hangfelvételeket készített az euróövezet üléseiről. Ezeket azonban nem hozta, nem is hozhatta nyilvánosságra személyiségi okok miatt.
Mindenesetre a Panaritisz ügy is arra mutat rá, mennyire gyenge lábakon áll a Sziriza. Görögországban amúgy sem ritka a pártszakadás, a képviselők kilépése a parlamenti pártokból. Részben ez idézte elő az előző, Antonisz Szamarasz vezette kabinet vesztét. Ha még forróbb lesz a helyzet Görögországban, Ciprasznak is szembesülnie kell azzal, hogy az ő hatalma sem tarthat örökké, s éppen azok buktathatják meg, akik a párt elnökévé, majd kormányfővé tették meg.
A Sziriza 2004-ben eleve egy tucat kisebb baloldali, illetve szélsőbaloldali párt fúziójából jött létre, s a sokféle irányzat ma is megmaradt. Azt sem állíthatnánk, hogy a párton belül nagy többségben lenne a Ciprasz által képviselt mérsékeltebb irányvonal. Ezt a párt központi bizottságában másfél hete tartott szavazás is igazolta, amelyen csak 95-75 arányban utasították el a hitelezőkkel szembeni harcias fellépést.
A balszárny vezéralakja Panajotisz Lafazanisz: azt az energetikai miniszter is elismeri, hogy hazája esetleges kiválása az euróövezetből katasztrofális következményekkel járna. A legszélsőségesebb kormányképviselők a privatizációt is elutasítják. A magánosítás felfüggesztése szerepelt is a Sziriza kampányprogramjában, Ciprasz azonban miniszterelnökként már nem ragaszkodott ehhez. A marxista szárnyat John Miliosz vezeti, akit Varufakisz kinevezése előtt potenciális pénzügyminiszterként emlegettek.
Athénban egyre több hír kering arról, hogy június 28-án vagy július 5-én idő előtti voksolást rendeznek. Ez nem is tűnik megalapozatlan híresztelésnek. Jelenleg ugyanis nagy többséggel nyerne a Sziriza, nagyobb arányban, mint januárban, ám megállapodás esetén olyan intézkedéseket kellene bevezetnie, amelyek révén hirtelenjében csökkenne népszerűsége. A másik ok, hogy ha megszületik az egyezség a hitelezőkkel, becslések szerint 12 szélsőbaloldali képviselő hagyhatja el a Sziriza frakcióját, az új választásokat követően azonban megerősödne a párt képviselőcsoportja.
