Kiugróan magas Magyarországon a gyermekeltűnések száma a hazai és az európai adatok tükrében. A rendőrség tájékoztatása szerint tavaly összesen 16 885 körözés indult 18 év alatti személyek miatt, ők az eltűnt emberek 84 százalékát teszik ki. A legutóbbi uniós felmérések már azt mutatják, hogy hazánkban évente mintegy 14 ezer gyerek eltűnését jelentik be.
Bár a statisztikák - az országosan is eltérő adatgyűjtési módszerek miatt - csalókák lehetnek, a magyarországi gyermekeltűnések száma az ország lakosságához viszonyítva még így is kiugróan magas Európában: északi szomszédunknál, az 5,5 milliós Szlovákiában "csupán" mintegy 1500 bejelentés érkezik évente, a 61 milliós Nagy-Britanniában pedig mintegy 140 ezer körözés indul minden évben.
2014-ben európai szinten több mint 268 ezer hívást fogadtak a gyermekkrízis központokban. A gyerekek többsége viszonylag gyorsan megkerül - ám még Magyarországon is évente több mint száz olyan eset fordul elő, amikor az eltűnt gyereknek nem akadnak nyomára.
- Olvashattuk, hogy tavaly Magyarországon körülbelül 17 ezer gyerek eltűnését jelentették be, ezt azonban nem úgy kell elképzelni, hogy ennyi iskolás vagy óvodás korú gyermek bolyong a budai hegyekben - mondta a Népszavának Reményiné Csekeő Borbála. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője hangsúlyozta: a statisztikák nem 17 ezer különböző gyerekről szólnak; vannak olyan fiatalok, akik évente 30-40 alkalommal is eltűnnek, megszöknek, s mivel minden egyes eltűnést regisztrálni kell, az ilyen esetek jócskán megdobják a statisztikákat.
- Ennek egyrészt örülni is lehetne, hiszen az adatok mégsem azt jelzik, hogy ennyire sok az eltűnt gyerek. Másrészt viszont nagyon elszomorítóak, hiszen ezekkel a fiatalokkal megkerülésük után sem történik semmi azon kívül, hogy mindenki várja, mikor töltik be már végre 18. életévüket, és jelentenek kevesebb gondot a rendszernek - mondta a szakember, hozzátéve: a magyarországi adatok az elmúlt években nem változtak.
Az eltűnt gyerekek kétharmada állami gondozott, vagy intézetben vagy nevelőszülőknél lakik, többségük tizenéves. A szakember hangsúlyozta: az eltűnt fiatalok nagy többsége nem közvetlen bűncselekmény áldozata, sokan azért szöknek meg, mert annak a közegnek, ahol élnek, szinte egyáltalán nincs megtartó ereje. Mindezt az EU-s statisztika is alátámasztja, mely szerint az esetek felében a gyerekek önszántukból vállnak "csellengőkké".
Magyarországon a legjellemzőbb, hogy a gyerekek elsősorban az állami gondozásból szöknek meg. - Ez persze nem feltétlen a gyermekotthon hibája, sokszor már egyfajta "szokás" a gyerekekben, hogy otthon soha nem kérdezték tőlük, hova mennek, mit csinálnak... Ha már eleve így szocializálódtak, nevelő legyen a talpán, aki ezt megváltoztatja - mondta Reményiné.
A gyermekeltűnések kisebb részét teszik ki a bűncselekményhez kötődő esetek - ám még itt sem elsősorban arra kell gondolni, hogy valaki egy sötét furgonba tuszkolja a gyerekeket, a gyermekrablások nagy része családon belül történik. Ilyen lehet például, amikor valamelyik szülő a másik fél beleegyezése nélkül - rendszerint válás után - külföldre viszi a gyereket.
Az EU-ban ezek az esetek 37 százalékát teszik ki, a gyerekek határon túli, jogellenes elviteléről tavaly az Európai Bizottság egy felvilágosító kisfilmet is készített. A Kék Vonal Alapítvány szakmai vezetője szerint ebbe a kategóriába tartozik az is, amikor a szülők külföldön vállalnak munkát, és úgy viszik magukkal gyermekeiket, hogy a gyámhatóságtól elfelejtenek engedélyt kérni.
- Sok szülő érzi úgy, hogy ezzel korlátozva vannak, pedig az ilyen intézkedések a gyermekekért léteznek: sajnos vannak olyan szülők, akik külföldre költözés után nem gondoskodnak arról, hogy gyermekeik kint is járjanak óvodába, iskolába, be legyenek biztosítva az egészségügyi ellátáshoz. Magyarországon még ma is hiányzik az arról szóló társadalmi párbeszéd, hogy pontosan milyen felelősségeket is jelent egy gyermek a szülők számára.
- Minden ez irányú erőfeszítés beérhet idővel, de egyelőre nincs áttörő javulás. Az viszont nem megoldás, hogy rácsokat szerelünk az ablakokra. A gyermekvédelmi rendszer súlyos szakemberhiánnyal küzd, jelentős változást viszont csak akkor lehet elérni, ha a gyerekek és családjaik is több segítséget kapnak - s mindezt úgy, hogy a gyerekeket lehetőleg ne szakítsák el a családjuktól.
