Nagy csata zajlott a vasárnap esti rendkívüli ülésen a washingtoni szenátusban. A kérdés az volt, hogy a sokat vitatott 2001-es törvény, a Patriot Act lejáró cikkelyeit még az éjféli határidő előtt sikerül-e meghosszabbítani, vagy pedig megszavazzák a képviselőházban május közepén – kétpárti támogatással, 338-88 szavazataránnyal – jóváhagyott új törvénytervezetet, amelyet Barack Obama elnök is támogat.
A szenátusi republikánusok egy része ragaszkodott volna az Edward Snowden által két éve leleplezett tömeges adatgyűjtés fenntartásához, s egy hete elutasította, hogy egyáltalán vitára bocsássák a Szabadság törvény tervezetét, amely korlátozza az amerikai állampolgárok körében a válogatás nélküli, széleskörű telefonos és internetes adatgyűjtést.
Mitch McConnell, a szenátus többségi vezetője azt szorgalmazta volna, hogy 2020-ig minden maradjon a régiben, s hosszabbítsák meg a három vitatott cikkelyt, köztük a hírhedt 215-ös számú rendelkezést, amely az NSA tevékenységének jogi alapját adta.
McConnell nem utolsósorban az al-Kaida és az Iszlám Állam jelentette veszélyre hivatkozva sürgette a hírszerzési jogosítványok érintetlenül hagyását. Harry Reid, a demokrata kisebbségi vezető ugyanakkor élesen bírálta, hogy a republikánusok más törvényekhez kötve zsarolták volna a szenátust, ellenezve a hírszerzés bárminemű reformját.
Igaz, maguk a republikánusok is erősen megosztottak, hisz demokraták mellett a republikánus szenátorok egy része is ellenezte a korábbi törvény ismételt meghosszabbítását. A vasárnap esti rendkívüli ülés főszereplője ugyanakkor a 2016-os elnökválasztáson indulni készülő Rand Paul, Kentucky állam szenátora volt, aki eltökélte, hogy minden áron megakadályozza az amerikaiak szabadságjogait szerinte súlyosan sértő Patriot Act meghosszabbítását.
Paul azonban a hírszerzési reformtervvel sem ért egyet, úgy véli, az nem megy elég messzire az NSA tevékenységének korlátozásában. A szenátusban ülő többi republikánus elnökaspiráns enyhén szólva sem nézte jó szemmel Rand Paul fellépését, mondván, csak választási megfontolásokból vállalta az NSA elleni „szabadságharcot”. Élesen bírálta Rand Pault az arizonai John McCain szenátor is, aki szerint kollégája saját érdekeit az amerikai nemzetbiztonsági érdekek elébe helyezi.
Barack Obama múlt pénteken felszólította a szenátorokat, hogy tegyék félre politikai ellentéteiket és sorakozzanak fel a Freedom Act mögött. A demokrata elnök, aki a Snowden-leleplezések nyomán ismételten ígéretet tett a hírszerzés megreformálására, szokásos hétvégi rádióbeszédében is nyomatékosította az üzenetet.
„Elnökként és főparancsnokként fő felelősségem az amerikaiak biztonságának védelme, ehhez pedig hatékony eszközökre van szükségünk, miközben védenünk kell az alkotmányban lefektetett szabadságjogokat is” – hangsúlyozta Obama. Sürgette a szenátust, hogy támogassa a Szabadság törvényt, ne állja útját a reformnak, mivel így a terrorizmus elleni harcban nélkülözhetetlen más rendelkezésük is hatályukat veszítik.
A szenátus május 23-án már megpróbálkozott a Freedom Act napirendre tűzésével. Ehhez legalább 60 szavazatra lett volna szükség, de 57-42 arányban végül akkor elutasították. A most vasárnap esti, ismételt voksoláson 77-17-es szavazataránnyal végül rábólintottak arra, hogy gyorsított eljárásban (obstrukciót kizárva) bocsássák vitára, majd tegyék fel szavazásra a hírszerzési reformtervet.
Mivel azonban addigra kifutottak az időből, erre már legkorábban akár ma vagy holnap sor kerülhet. Közben az NSA a törvény értelmében már vasárnap kora este elkezdte szerverei lekapcsolását, hogy éjfélre ténylegesen is befejezzék az adatgyűjtést. Hírszerzési illetékesek véleménye megoszlik, hogy a terroristák elleni fellépés átmeneti korlátozása milyen mértékű nemzetbiztonsági veszélyt jelent: egyesek súlyos kockázatokról beszélnek. A folyamatban lévő megfigyeléseket azonban a leállás nem érinti, s egyébként is bíznak benne, hogy csak néhány napos kiesésről van szó.
A hírszerzési reformtörvény várhatólag csupán korlátozott változásokat hoz. A jövőben a telefontársaságok kötelesek tárolni a beszélgetések úgynevezett metaadatait, de nem adják át azokat automatikusan az NSA-nak, a hírszerzés azonban bírói végzés alapján továbbra is lekérheti azokat.
A Freedom Act meghosszabbítja az előző törvény két másik rendelkezését, vagyis felhatalmazza az NSA-t, hogy ne kelljen új bírói engedélyt kérni, ha egy megfigyelt személy váltogatja a telefonjait, s továbbra is lehetséges a „magányos farkasok”, azaz külföldi hatalomhoz nem kötődő, terroristagyanús személyek megfigyelése. Az új törvény csak az amerikai állampolgárok tömeges megfigyelését állítja le, a külföldi állampolgárok megfigyelését a jövőben sem korlátozzák, arra egy másik jogszabály, a Külföldi Hírszerzési Megfigyelési Törvény (FISA) vonatkozik.