A családban bármi megtörténhet. Márpedig Orbán Viktor újra - és nagyon hangsúlyosan - megmondta, hogy az Európai Unió (és a NATO) a mi családunk. Igaz, ezt azoknak üzente, akik el tudnák képzelni, hogy kívül tágasabb, mert viszont a belül lévőknek azt mondta, hogy vitákra bármikor készen állunk. Sőt, az utóbbi évek megmutatták, hogy - mint a tagsági kamaszkor határán lévők - mi magunk gerjesztünk vitákat. Mert a család megszokott rendje gyakran "csakazértis" lázadásra késztet. Már akit. Például Orbánt.
A jelek szerint mindezzel tisztában vannak a családban is. Nem lehet másképpen értékelni az Európai Bizottság elnökének legújabb nyilatkozatát. Jean-Claude Juncker ugyanis a Süddeutsche Zeitung című lapban megjelent interjúban komoly figyelmeztetést fogalmazott meg. "Nincs helye az Európai Unióban annak, aki bevezeti a halálbüntetést” - szögezte le. És hogy ne legyen félreértés, előzőleg kifejtette, hogy Magyarországról van szó. Ha ott bevezetnék a halálbüntetést, "az válóok lenne" - mondta.
Azt persze Juncker is jól tudja, hogy a barátait megválaszthatja az ember, a családját aligha. Vagyis a kötelék túlságosan szoros ahhoz, hogy csak úgy ki lehessen rúgni valakit. Azzal is nyilvánvalóan tisztában lehet, hogy Orbán nem akarja bevezetni a halálbüntetést. "Csak" napirenden tartaná. Froclizandó egy kicsit a családot (ott Brüsszelben) és jó pontokat szerzendő a választóknál a szélsőjobboldallal szemben (itt, Magyarországon). Mert meg kell mutatni, hogy Magyarország magyar ország, amely szuverén és önálló és nem hagyja magát és nem áll be a sorba. Akár a migrációról van szó, akár a halálbüntetésről, akár gazdasági ügyekről (csak a nekünk járó pénzeket tessék gyorsan küldeni).
Az Európai Bizottság elnöke viszont úgy érzi, a közösséget meg kell próbálni egyben tartani, van baj mindenfelé - britekkel, görögökkel, másokkal is -, nem akarna még különórákat szentelni Unortodoxiának is. Inkább üzenget. Hol viccesnek szánt beszólásokkal - Helló, diktátor -, hol üdvözlésül egy legyintéssel, hol meg komolynak szánt mondatokkal. Meglehet, a protokollosok agyvérzést kapnak tőle. De a gesztusok mindenképpen hatásosak. Arra figyelmeztetnek, hogy ha valaki családtag, az viselkedjen is úgy. Ne próbáljon állandóan kilépni a megszabott keretek közül, még ha el is nézik neki, hogy lázadó kamasz.
Orbán Viktor biztos lehet benne, hogy Jean-Claude Juncker - ahogy az idézett interjúban is megerősítette - a barátjának tartja őt. De úgy, ahogy egy családfő szokta a fiát. Ezzel nem tanácsos visszaélni, mert egyenlőtlen a küzdelem. És a kisebb csak vesztes lehet. Azt pedig nem felejtheti el, hogy ez nem személyes ügy.
Az országról van szó.
