Feltétlenül jó ötlet, hogy azok a tanárok, akik vállalják az „életpálya modellel” együtt járó elfoglaltságokat, megfelelő szakmai továbbképzést kapjanak. Csak hallomásból ismerem ennek anyagát, érdemben nem mondanék véleményt, információim szerint rengeteg „fölösleges ismerettel” terhelik őket, amelyeknek köze sincs tanári ismereteik bővítéséhez, és fejlődésüket sem szolgálják.
Akik összegereblyézték a tanfolyamok anyagát visszatekinthettek volna egy majdnem évszázaddal korábbi kezdeményezésre, amely a gyakran szidalmazott Kunfi Zsigmond ötletéből született. Az őszirózsás forradalom idején, 1919 februárjában indították azokat az átképző tanfolyamokat, amelyeket a tanügy tervezett reformelképzeléseinek jegyében tartottak a tanároknak az Egyetem téri központi épületben. A tanfolyamon a következők tartottak előadásokat: Fogarasi Béla (filozófia), Varga Jenő (közgazdaságtan), Benedek Marcell (francia irodalom), Schöpflin Aladár (Vörösmarty költészete), Babits Mihály (Zrinyi, a költő). Az előadások és szemináriumok olyan magas színvonalúak és tanulságosak voltak, hogy hamarosan hírük terjedt, olyanok is meghallgatták egyiket-másikat, akiknek nem kellett volna részt venniük továbbképzésen. Egy debreceni (!) tanárnő Benedek Marcell és Babits a Csongor és Tündével foglalkozó szemináriumi óráin vett részt. Emlékezete szerint Babitson látható volt félszegsége, de mihelyt beszélni kezdett, elragadta hallgatóit.
Március 13-án arról tudósított a Világ című napilap, hogy a szociáldemokrata közoktatásügyi miniszter a pedagógus-továbbképzés ügyének előmozdítására Székesfehérvárra utazott. Kíséretében volt Babits Mihály is, aki Ady A magyar tanítókhoz című versét szavalta el. (A költő egész sajátos hanghordozással adta elő a verseket, némelyikkel, például a Fortissimóval falrengető sikert aratott.) Babits többször is részt vett tanárgyűléseken, olykor a miniszter Kunfi Zsigmond társaságában, máskor egyedül. Egy ilyen összejövetelen mondta el Mi a feladat? című előadását, melynek vázlata megmaradt. Részleteit idézi Róna Judit Nap nap után című kitűnő Babits-kronológiájában, amelyből adataimat veszem.
Nem részletezném. Annyi a kérdésem: nem hasznosabb-e a tanárok továbbképzése, ha ilyen formátumú írók és tudósok előadásait hallgathatják, velük beszélgethetnek, mint hogy fölösleges, tárgyuktól idegen előadásokon kell üldögélniük?…
