Sárdi Mária olvasótársam hasonló című írása végén felteszi azt a kérdést: lehetséges-e, hogy mindenki Józsija, a Kabaré királya, vagyis Sas József még nem kapott Kossuth-díjat? A válaszom erre a következő: már miért ne lehetne elképzelhető? A ma uralkodó rezsim tetteinek és természetének ismeretében éppen az ellenkezője, vagyis a Kossuth-díj odaítélése lenne csak az igazi szenzáció. Sas József művésznek és embernek egyaránt kiváló, példaértékű személyiség. Én is a rajongója vagyok. Többszörösen is megérdemelné a legmagasabb állami díjat. De nem csak ő. Számtalan más, valóban kiváló művészünk sem kapta még meg a Kossuth-díjat.
Sas ráadásul sosem kíméli a kormányt, humorba mártva ostorozza és leplezi le ostobaságukat, mutatja be bornírt intézkedéseik hatását. Közben pedig jókat nevetünk önmagunkon, hogy a sok sületlenséget nem vesszük észre, pedig a mindennapjainkat teszik - lassan ugyan, de annál biztosabban - teljesen tönkre. Sas a nép gyermeke. Így aligha kapja meg valaha is a legmagasabb kitüntetést (bár tévednék!). És rajta kívül még nagyon sok kiváló, valódi művész nem fogja megkapni, amíg a demokráciát nem állítják helyre. A kormány szavakban minden alkalommal nagy hangon pártfogolja a művészet valamennyi ágát, de kizárólag a rendszer kedvezményezettjei részesülnek anyagi és erkölcsi elismerésben. A kritizálók, mint például Sas József, vagy az önállóan gondolkodó szabad szellemű emberek, társulatok nem kapnak semmit. Ők örüljenek, hogy egyáltalán még létezhetnek.
De meddig? Hol van már például a Mikroszkóp Színpad? Sehol. Sas és egykori társulatának maradványai még tartják magukat: a Fészek Művészklub fogadta be őket, ott elmondhatja még Sas és csapata, ami a lelkét nyomja fergeteges mókázásba rejtve, de az idő ellenük dolgozik. Sas József 76 éves, Beregi Péter, Baranyi László hasonló korú. Meddig bírják erővel, egészséggel? Szerencsére velük vannak a tehetséges fiatal utódok, Varga Ferenc József, Aradi Tibor, Ress Hajnalka és a többiek. Ők hivatottak átvenni a marsallbotot az idősebb nemzedéktől. Nekik kell folytatniuk a küzdelmet. A kormány áldozatává válhatnak a független színházak. Néhány már pénz hiányában bezárta kapuit, a többi tovább folytatja harcot. Persze, ha behódolnak, az egészen más. Akkor dőlni fog nekik is számolatlanul a pénz. De erre várhat a kormány. Mert a pénznél van egy még fontosabb dolog a világon. Ezt úgy hívják: becsület. A becsület pedig nem eladó. Ennyit röviden a Fidesz kultúrpolitikájáról.
