Süt a nap. Fiatal lányok tarka ruháját
cibálja a tavaszi széL
Nevet az arcuk, virgonc' öröm táncol
a szívükön és a szájukon.
Az élet kimosolyog a szemük ablakán.
Csupa vidámság a testük
és zene zeng járásuk ritmusában.
Fiatalok!
Szívükről könnyedén siklik le a bánat.
Csillámló foltok ők
a lomha, fekete folyam sötét tükörén.
Ez a folyam? Csupa szenvedés és csupa fekete bánat.
Vér tajtékzik benne és keserű könny.
Hullámaiban sötét indulatok
sötét erői rejtőznek.
Ennek a folyamnak a vize
Volhinia mocsaraiból ered
és Doberdó szikláiból.
Flandriából és a sabáci véres földből.
Éjszaka fölötte leng
halott legények sikoltó lelke.
Mélysége titokzatos, mint a csillagok
Szomorú, átkos fekete folyam...
Sebes szíveket görget a hátán,
a vízcsöppjei élő emberek,
éhséggel küzdő, regény emberek,
zord ábrázatú, szegény emberek.
Lomhán hömpölyög a fekete folyam
és iszapot csap az öreg házfalakra.
De sötét tükörén csillámlik
fiatal lányok tavaszi kacagása
és süt a nap, új csírák bomlanak
Az örökké ifjú életbe, ámen.
Szakasits Árpád.
