A minap – a magam módján – odacsördítettem az olimpiai bajnokoknak, amiért mélységes kussban vannak (azóta is) a paralimpiai bizottság körüli botránysorozatról. Hogy egyetlen szót sem emeltek a magukat ikonként látó sporthölgyek, és –urak, miképpen lopják ki sérült sporttársaik szeme közül az orrukat is.
Nem, nem lopják, persze, hiszen minden jogszerű, még az elnök tíz százaléka is minden szponzori forintból.
Erkölcsről csak az általános iskolák új tantárgyában esik szó, honnan is tudhatna ilyesmiről egy vezető. (Csak érdekesség: a kapari tisztviselőről, Gömöri Zsoltról nem értesültem korábban, megpróbáltam hát megtalálni életrajzát a neten, de a világháló nem a barátom, mert semmire sem jutottam. Aki hallott róla „azelőtt”, adja át!)
Hogy hetekkel a botrány kitörését követően a MOB-elnök Borkai Zsolt odabeszélt: szerinte Gömöri már nem tudja képviselni a parasportot, mindössze egy jókora luftot rúgott. Kényszeredett, nem őszinte ez. Nem áll mögötte hit, és az olimpiai mozgalom hangos szava - beleértve a Nemzet Sportolóit is. Ott figyel viszont Deutsch Tamás cinkos, és cinikus lénye, aki ha beszél, ha hallgat, csak árt.
Ne legyen kétségünk: ha Gömörit végül sikerül lefeszegetni a pénzes szekrényről, a fent mondott valakik erkölcsi magaslatokra lépnek, mint akik ugyebár mégiscsak…
Hát egy frászt! Egyik Zsolt vigye a másikat, mert itt már rég a Deákné vásznáról beszélünk.
