Ferdén néz rám a menyem, mert nem oda raktam vissza a sótartót, ahonnan elvettem, a tekintetében ott van: a rend a lelke mindennek! Ősi ösztönöm fellázad, olyan szívesen odavágnám neki az eseteket, amikor, ő okozott rendetlenséget a lelkemben, de az odavágás helyett, azt mondom: máskor visszarakom a sót a helyére. Ilyen egyszerű, hogy a vejek és menyek megszelídüljenek. Föltéve, hogy az após meg az anyós ősi ösztöne a rejtekében marad, és úgy csöndben marad mint én.
Nurszultan Nazarbajev kazah államfő eleinte szerette a vejét, aztán az idők múlásával a "kisszultán" többször "nem rakta vissza a helyére a sót", az apóst elfogta a méreg, kegyvesztett lett a vő, és apósa kineveztette bécsi nagykövetnek: ne otthon csináljon rendetlenséget, nyugaton hátha jól megjavul! De annyira nem javult, hogy egyszer csak gyilkosság gyanúja miatt börtönbe került. Rahat Alijev a vő, azt mondta, hogy szerinte politikai hajsza indult ellene - otthonról. Mit ad Isten: egyszer csak a ruhafogasra felakasztva találtak rá a bécsi börtönben. A hírek alapján Klaus Ainedter, aki apjával Manfred Ainedterrel együtt több éve látja el Alijev védelmét, kétségbe vonta, hogy a fogoly öngyilkosságot követett volna el: maga volt az élet. Hát akkor mi történhetett...A nyomozás még ma is tart, Alijevet a "kisszultánt", szépen lassan elfelejtik, miközben 25 éve hatalmon levő após Nurszultan Nazarbajev a 2015 januárban újból elnyerte (a voksok 97,7 százalékával) a kazah államfői tisztséget. Majdnem mindenki rászavazott?! Ez az az ország, Kazasztán, ahol Orbán Viktor otthon érzi magát, nem úgy mint Brüsszelben.
Későbbre visszatekintve nem járt jól Ágnes Bernauer sem, akit az inkvizíció során - halálra ítéltek 1435 októberében - úgymond "politikai boszorkányként". Az eset hátterében az húzódik meg, hogy "...a herceg rangon aluli házastársnak tartotta Ágnest a fia számára, ezért szerelmi varázslás koholt vádjával átadta menyét a pápai inkvizíciónak...akik aztán tették a "dolgukat". A 4500 kötetnyi inkvizíciós dokumentumból a Spigel mutatott be részleteket, köztük Ágnes történetét: "...a Duna partján összegyűlt tömeg a megkötözött Ágnest a hídra vezette. A szerencsétlen teremtés „remegett, reszketett, jajgatott, panaszkodott sorsa keménysége és az őt ért igazságtalanság miatt.” A szolgálatban levők megragadták a fiatalasszonyt, és beletaszították a vízbe. Ágnes a szabadon maradt lábával úszni kezdett a part felé, miközben teli torokból segítségért kiáltozott. A hóhér azonban egy hosszú rúddal az asszonyt a víz alá nyomta...". Ma már az egyházi katekizmus kimondja, hogy a halálbüntetés - embertelenség. Ezt mondja Ferenc pápa és Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek is. Megnyugtató.
Persze nem minden vejnek és mennynek jut a fentiekben felvázolt sors, van akinél akkor virágzik a gesztenye, amikor "beházasodik" egy idegen családba. Pláne ha az após miniszterelnök, aki nem szégyenli, hogy a közpénzekből milliárdost csinál a vejéből. És a vő, ha már megszedte magát, szól: a következő közbeszerzési pályázatokat már nem kéri, mert erkölcstelen. Úgy tűnik, hogy megmásítjuk a magyar közmondást: "az alma nem esik messze az apóstól". A kilátások sem biztatóak, az apósnak még van három lánya és egy fia, ha a menyét és a többi vejét is "így szereti" majd, akkor a határállomásokon ki kell cserélni a táblákat, mert ez már nem Magyarország, hanem Orbánia.
Tanulságképpen: a menyemnek mondom, de mindenki értsen belőle, a sótartót oda kell visszatenni ahonnan elvettük! Különben nem lesz rend a lelkükben.
