Kinek a dicsősége, kérdem álnaívan, hogy tárgyilagosan válaszolhassam, a Saul fia világraszóló sikere az alkotók dicsősége. Nem a pénzé, a paripáé, a fegyveré, hanem mindenekelőtt Nemes Jeles László rendező és teljes csapata tehetségéé, odaadásáé, kitartásáé, hogy ez az Auschwitzban játszódó, komor, mellbevágó történet igazi világraszóló siker lett a legjelentősebb nemzetközi megmérettetésben, Cannes-ban.
A film nem csak tehetség kérdése, tudjuk, hanem ipar is, természetesen kell pénz, paripa, fegyver is hozzá. Cannes-ban, a fesztivál idején Nemes Jeles nem is egy interjújában mondta el, hány visszautasításban volt része, amikor a film tervével próbálkozott. Több országban is igyekezett támogatókat találni, de mindenütt becsukódott orra előtt az ajtó. Itthon vált lehetővé végül is a megvalósítása, több nyilatkozatában ezért is tartotta fontosnak, hogy a Saul fia teljes egészében magyar film.
És magyar film még nem vívott ki magának ilyen magas elismerést Cannes-ban, mint most a Saul fia. A Zsűri Nagydíja egyetlen lépcsőfokkal áll csak alább az Arany Pálmánál, a dicsőség az alkotóké, az öröm és büszkeség a miénk is, akik szívből szorítottunk ennek a különös értékű filmnek. Az beszédes, amikor a rendező az ünneplés kellős közepette azt mondja, hogy megrázó érzés a semmiből a filmes világ közepébe belekerülni, de az volt a legfontosabb, hogy beszéljenek erről a filmről. Ezt a lehető legmagasabb fokon teljesítették.
A Saul fia olyan film, amelyről a témája és a megvalósítás forradalmi újdonsága miatt a - cannes-i forró ünneplésnek köszönhetően - valóban az egész világ filmtársadalma beszélt. Nem véletlen, hogy a fesztivál 12 napja alatt állandóan napirenden volt a magyar versenyfilm a kritikusi közbeszédben. Az alkotói merészség, ahogyan Nemes Jeles a koncentrációs táborok poklának közepét mutatja, fantasztikus értékeléseket kapott a kritikusoktól. És nemcsak a franciák üdvöskéje, Sophie Marceau nyilatkozott úgy, hogy a Saul fia lenyűgöző film, amilyet még soha nem látott, hanem a tabudöntögető kanadai fenegyerek, Xavier Dolan rendező is azt mondta, a versenyprogram filmjei közül őt leginkább a Saul fia érintette meg.
A legékesebb és legbeszédesebb elismerés talán mégis az, hogy az elsőfilmes rendezőnek a 90 éves Claude Lanzmann telefonon gratulált a Nagydíjhoz. A holokauszt tragédiáját bemutató majd tíz órás alapfilm, a Soá című dokumentumsorozat francia rendezője is azt tartja, amit a fiatal magyar: „Nem lehet az európai zsidóság megsemmisítését, ezt a tragikus eseménysorozatot bárhogy ábrázolni.”
Nemes Jeles a díjátadó után azt mondta: a Saul fiával a fiatal nemzedékeknek akart érthetően beszélni a holokausztról, „mert nekik már nincs lehetőségük a túlélőktől megtudni az igazságot.”
Hiteles és megrendítő filmmel tette meg.
