(...)Most is, amint vizsgáljuk a keresztény és nemzeti jelzővel fölcicomázott kormányzat ünnepre tartott meglepetéseit, olyan érzés támad bennünk, hogy elmegy a kedvünk az örvendezéstől és az ünnepléstől.
Ime, a pünkösdi ajándékkosár!
(...)A munkások is megkapták a maguk ajándékát. Ezt nem közvetlenül a kormány küldte ugyan, hanem a kormánnyal szorosan összefogódzó kapitalizmus, de bűnös benne a kormány is. Néhányszáz famunkást dobtak ki az üzemekből, mert igényelni merészelték a szerződésben részükre biztosított 2 fillérnyi béremelést. A Gyosz hatalmas urai öt nagy üzemet ürítettek ki, hogy ezáltal megtörjék a többiek ellenállását. Szól ez az ajándék valamennyi munkásnak is, mert mintegy üzenet arra nézve, nehogy megkíséreljék nyomorúságos helyzetük megjavítását, mert akkor hasonló ajándékban volna részük. Pedig az ajándékkosár tartalma a sok fölsorolt jók között a drágaság megnövekedését is hozta. Rideg számok tanúskodnak róla, hogy májusban az élet megint megdrágult. Nemcsak a lakás, amelynek bérét a törvény erejével emeli a népjóléti kormány negyedről negyedre: drágult a kenyér és minden egyéb is, ami az élet föntartásához szükséges...