A legtöbb olasz lap abbeli fáradozásában, hogy, a legszélesebb néprétegekben bizalmat és bátorságot keltsen hamisított háborús képeket közöl, az olasz haderőt háromszoros nagyságban tünteti föl, a hadseregnek hadi babérokat előlegez, kiemeli a tábornokok stratégiai, talentumát, valamint leírásokat közöl az Ausztriában kitört állítólagos forradalomról s politikai bonyodalomról.
A republikánus és radikális köröket, noha egyébként meg vannak elégedve a konzervatív Salandra miniszterelnökkel, mégis bosszantja, hogy a Zöldkönyv 43. oldalán, Sonninonak a bécsi nagykövethez intézett táviratában Ausztriának és ezzel Németországnak is teljes cselekvési szabadságot engedélyez az esetben, ha Ausztria-Magyarország azonnal kiszolgáltatja az Olaszország által kívánt területeket.
Ebben joggal cáfolatát látják az idealizmusról, az igazságról és a nemzetiségi elvről elmondott valamennyi frázisnak, amivel Salandra az olasz háborús fenyegetés valódi jellegét leplezni akarja és amely jogcímen Belgiumra. Szerbiára és Montenegróra való utalással meg akarják kezdeni a háborút.
A most lábra kapott rendszernek megfelelően, amely rendszernek sikerült a múlt héten még a háborús kalandtól irtózó többséget rávenni arra, hogy a hadi fölhatalmazást megszavazza.
Rómában most hajtóvadászat indult meg ama 75 képviselő ellen, akiknek egyedül volt eszük és bátorságuk, hogy a háborús törvényjavaslat ellen szavaztak. A neutralista mozgalom eddigi vezérei: Bertolini, Peano, Chanzer és Cirneni siettek kijelenteni, hogy ők a háborús törvényjavaslat mellett szavaztak.
Csak a 48 szocialista merte nyíltan bevallani, hogy a háborús fölhatalmazás ellen szavazott. A szenátusban is csak igen kis töredék tartott ki eddigi semleges meggyőződése mellett. Az általános, mámorban és lelkesedésben természetesen elöljárnak a lapok, amelyek közül egyesek, mint a „Turina Stampa", szégyenkezve és, logikus támasz híján óhajokat, fohászokat hangoztatnak, hogy a jövő mutassa meg, hogy eddig hangoztatott érveik és aggályaik semmisek.
Népszava 1915. május 23.