A beszélgetésre szánt idő igen rövid, hiszen mindenki a magyar rendezőre vadászik, vele szeretnének találkozni azután, hogy első nagyjátékfilmje komoly visszhangot vert a legjelesebbnek tartott Cannes-i fesztiválon. Ezért rögtön rátérünk az érzékeny kérdésre: témaválasztására, a Holokausztra.
„ Nyolc hónap alatt 100 ezer 18 év alatti fiatalt küldtek gázkamrába, akik soha nem válhattak felnőttekké. Nem győzöm ismételgetni ezt az adatot, hogy mindenki felfogja ennek a szörnyűségnek a súlyát, és akkor talán nem mondják egyesek azt, amiket mondanak. Az emberek gyakran valami másról beszélnek, a Holokauszt egy másik verzióját emlegetik.” – kezdte válaszát a rendező.
Vajon van-e direkt vagy indirekt kapcsolat a film és a jelenlegi Magyarország között? - hangzott a következő kérdés. Válaszában leszögezte, hogy direkt módon ugyan nincs, de a lényeget tekintve van, mert a magyar társadalomban és a nemzeti tudatban jelenleg is van egy nyitott seb, hiszen az, hogy annyi embert elhurcoltak, tönkretette a modern Magyarország perspektíváját. A sebek még ma is akadályozzák a koherens és pragmatikus irányítást, de a kollektív érzelmek kifejlődését is. Önmaga árnyéka csak az ország, s ez gyakran tetten érhető azokban a kifejezésekben, ahogy ma Magyarországot emlegetik.
Tarr Béláról nagy elismeréssel szólt Nemes Jeles László, hiszen minden fórumon elmondja, tőle tanulta a mesterséget. Akkor is szívesen megemlíti ezt, ha tudja, hogy Tarr nem szereti, ha erről nyilatkozik, viszont úgy gondolja, azért jól esnek ezek a szavak mesterének. És, hogy mit jelölne meg filmjében Tarr hatásként, azt a Saul fia rendezője így határozta meg: „Nagyon egyedi módon jelenik meg a filmben, főleg a jelenetek beállításában, amelyek lehet, hogy azért születtek, mert ez fogott meg leginkább belőle, de az is lehet, hogy öntudatlanul, véletlenül alkalmaztam.” A jelenlegi magyar filmkészítés irányát pedig így látja a rendező: „Nem érzem magam kompetensnek, hogy erről véleményt mondjak, mivel nem ismerem eléggé az otthoni helyzetet. Nem állt szándékomban olyan filmet készíteni, amely a magyar keretekbe illeszkedik. Párizsban élek, több nyelven beszélek, s filmesként több hatás is alakított, formált, említhetem Antonionit is. Nem érzem úgy, hogy beépülnék a magyar viszonyokba és azt sem, hogy valamiféle tradíciót követnék.”- felelte Nemes Jeles László. A beszélgetés végén szóba került a The Guardian és a többi külföldi lap, például a l’Edinburgh Reporterre, amelyek nagyon jó kritikákat közöltek a filmjéről. Utóbbi egyenesen azt írta, a Saul fia esélyes akár az Arany Pálmára is.
A várakozás feszültsége természetesen a levegőben van, de a rendező igen diplomatikusan reagált: „Elfogadom, ami jön, és arra figyelek, ami előttem áll. Az nagyon fontos, hogyan beszélnek a filmemről. A többi kevésbé érdekel.”