A tegnap délutáni sajtótájékoztatón a két magyar rendezőtől, Alföldi Róberttől (Szegedi Nemzeti Színház: A varázsfuvola) és Novák Pétertől (Kolozsvári Magyar Opera: Figaro házasága) többet is megtudhattunk előadásaikról, a három további darabról pedig Vajda Gergely karmester, a fesztivál művészeti tanácsadója tájékoztatott. Alföldi először dolgozik a Szegedi Nemzeti Színházzal a fesztiválon. A szegediek által szervezett meghallgatáson több mint 100 énekest hallgatott meg, a válogatás egy teljes napon át tartott.
„Mindenki azt gondolja, hogy ismeri (A varázsfuvolát), ezért nagyon nehéz alkotói helyzetbe kerültem. A cél az volt, hogy ne abból az ellengondolatból induljak ki, hogy hogyan nem akarom megcsinálni. Úgy akartam tekinteni a darabra, mint a kisgyerek egy autóra, amit kibelez, szétszed, és jó esetben úgy rak össze, hogy minden kerék és műszer a helyén van és még megy is. Nem kutakodtam semmilyen szimbólumrendszer után, biztos vagyok abban, hogy e nélkül is sötét mélyre lehet menni ebben a történetben, a lehető legkézenfekvőbb kérdések felvetésével. Zavarban vagyok tőle.”
Ahogy Alföldi saját bevallása szerint „csikószerű” fiúkból és lányokból álló, fiatal „kölök csapatot” válogatott össze A varázsfuvolára, Novák Péter is elsősorban fiataloknak szóló Figarót rendezett. Így érthető, hogy az előadást Kolozsvárott is - opera-körökben szokatlan módon – a facebook szájhagyománya tette teltházassá. „Jó volt ezt látni. Szeretném a fiatalokat visszaszoktatni az épületbe. A darabot is úgy választottam – hisz ez az első opera-rendezésem – hogy igazi feladatot adjon a társulat izgalmas és tehetséges tagjainak.
Bár a Figaro első ránézésre egy szappanopera, nekem a létezéssel kapcsolatos viszonyomat változtatta meg. Egy hatalmas kozmikus társasjáték, amelyben – mint Mozart zenéjében mindenütt – minden hangban és minden harmóniában ott rejlik a feloldás, a megbocsátás.”. A többi darabért is érdemes a Tháliába zarándokolni június végén-július elején.
Vajda Gergő elmondása szerint Donizetti Calais ostroma (English Touring Opera, London) című operája hiánypótló mű, hiszen Donizettit nagyon ritkán láthatunk itthon, akárcsak Rimszkij Korszakovot. Utóbbi Mozart halálának körülményeit boncolgató Mozart és Salierijét a produkciót jegyző cseh J. K. Tyl Színház (Plzen, Cseh Köztársaság) egy furcsa fricskával egy olasz kortárs egyfelvonásossal állította párba.
Sergio Rendine Segreto d’Importanzája (Szigorúan bizalmas) azzal a városi legendával játszadozik el, mely szerint Mozart csak tettette halálát és Rossiniként nyugodtan élte világát tovább - Olaszországban. A belga darab, Annelies Van Parys: Private View-ja (Muziektheater Transparant, Antwerpen) egy jó Hitchkock parafrázishoz illően (Hátsó ablak) nézőit kukkolóvá avatja, s legféltettebb titkaink természetével foglalkozik.
