Az I. világháború;I. viágháború;

- Új jelentés a galíciai hadműveletekről

Kétségbeesetten visszavonuló orosz hadak, lendületes osztrák-magyar rohamok. Győzelmi jelentések a keleti frontról száz éve ezen a napon

A Wolf-ügynökség a nagyfőhadiszállásról a galíciai hadműveletek további menetéről a következőket jelenti: Miután Ratko Dimitriev, a megvert orosz hadvezér május 12-én 140.000 foglyot, 100 ágyút és 300 gépfegyvert vesztett, megparancsolta a visszavonulást az alsó szárny mentén. A hadseregnek, amint fogoly tisztek vallják, a folyó nyugati partján kellett fölállania és ott a legvégsőkig kitartunk. A hadseregparancs kifejezetten támadásszerű előremenetelt rendelt el az ellenség ellen. Theoretice lehetséges volt egy ilyen védekezési mód, miután az oroszok az elmúlt hónapok alatt a Visztula—San kanyarulatánál Sieniavánál, azután Jaroslaunál és Radymnonál nagy erősítéseket építettek a folyó nyugati partján. A parancs kivitele azonban praktikusan teljesen lehetetlennek bizonyult. A csapatok a visszavonulás folytán úgy össze-vissza voltak zavarva, hogy a San-vonalnak csak passzív védelme volt lehetséges.

Az újonnan elfogott foglyok beszélik el, hogy az orosz vezérek azon fáradoznak, hogy az össze-vissza kevert csapatokat újra legkülönbözőbb harcterekről összevonják, tekintet nélkül előbbi ezredükre. A nélkülözhetőnek látszó csapatokat és vasúton az alsó Sanhoz viszik, úgy hogy ezen a helyen az üldözőknek 23 különböző gyalogdivízióval kell szembeszállni.

Ratko Dimitriev azonban valószínűleg elvesztette a Gorlice—Tarnovnál harcolt csapatok ellenálló-, képességébe vetett bizalmát mert aviatikusaink május 12-én és 13-án azt jelentették, hogy hosszú orosz csapatok vonulnak vissza az alsó San mellől keletnek és északkeletnek.

Május 13-én a szövetségesek, akik Przemyslt délről teljesen elzárták és az egész San-vonal mentén, közel a folyóhoz fölállottak, megkezdték a támadást Jaroslau ellen. Az ellenség a várost környező magaslatokat valóságos erődítésekké alakította át.

Jóelőre elkészített lövészárkok húzódtak egészen Siemenski gróf kastélyáig és ennek parkján át a Jupajovka-magaslatig, amely a hadállás kulcspontját alkotta. A porosz gárdának és a 6. osztrák-magyar hadtestnek tűzték ki föladatul, hogy, Jarosiaut birtokba vegye.

Az orosz védősereg a 62. divízióból és az ennek támogatására odarendelt 41 és 45. divízióból állott, amelyek az ottani erődítéseket drótakadályokkal akarták még jobban megerősíteni. Két napi harc után a gárda Jarosiaut hatalmába kerítette. Az Erzsébet és Sándor ezredek osztrák-magyar csapatok támogatásával éjjeli támadásban elfoglalták a kastélyt parkjával együtt, amelynek ősrégi fái, mint a gyufaszálak dűltek föl, míg a kastély és melléképületéi a gránátoktól porrá égtek.

Az 56. osztrák-magyar gyalogezred és egy honvédcsapat kiragadták az ellenség kezéből a Jupajovka-magaslatot. E harcoknál körülbelül 1000 sebesületlen orosz került kezeink közé. Egyes orosz ezredek, mint például a 247-ik teljesen megsemmisült és már egyáltalán nem létezik.

Este Jaroslau a kezünkben volt. A csinos varos ó-lengyel reneszánszépületeivel és a pompás új bizánci stílusban épült templomával jókarban maradt. Az oroszok menetelés közben a hidakat fölégették maguk mögött, sőt kivonulásuk előtt a pályaudvart is fölgyújtották.

Népszava 1915. május 20.

Akár kilenc hónapig is eltarthat az összes mérgező hulladék elszállítása a Budapesti Vegyiművek Zrt. Illatos úti telephelyéről a kormányzat ígéretei szerint. Közben a selypi cementgyár azbeszttartalmú törmelékeit teherautókkal szállítják egy várpalotai lerakóba, a helyeiket azonban nem tájékoztatták erről, s most tiltakoznak: nem szeretnének ők is sok selypi lakoshoz hasonlóan tüdőrákot kapni az azbeszt miatt.