Azt mondja a kormányfő Debrecenben, hogy a Hajdúdorogi Metropólia megalakításával újabb szilárd pillére született meg a keresztény Magyarországnak, ami nagy szó abban az Európában, amely alapdokumentumaiban nem vállalja kétezer éves keresztény múltját. "Magyarország azonban vállalja, ezért is foglaltuk az alaptörvényünkbe a kereszténység megtartó erejének elvét. Ezért is mondjuk azt, hogy Magyarország keresztény lesz, vagy nem lesz."
Nem kutatjuk már, milyen mélyrétegi agymozgások késztetik a kormányfőt arra, hogy a kereszténység nélkül jövőtlen Európáról és Magyarországról vizionáljon, egyszerűen tényként kezeljük, hogy körkörös gondolataiban újra és újra felbukkan a megsemmisülés rémképe. Mi eddig úgy tudtuk, Szent Istvánnal eldőlt a kérdés, az ország ezer éve felvette a kereszténységet, szakított a Kelettel, Európához csatlakozott, így lehetett túlélő Kelet és Nyugat mezsgyéjén, igazolva Orbán igazságát: a magyar nem azért európai nép, mert földrajzilag odatartozik, "mi azért vagyunk európaiak, mert keresztények vagyunk".
Abban sem volna vitánk a kormányfővel, hogy erős és sikeres Magyarországot csak ezekre a nemzeti, keresztény és polgári hagyományokra lehet építeni. Nem volna, ha ugyanazt gondolnánk ezekről a hagyományokról. Mert a gondolkodásában itt tudatos hiátust fedezünk fel, amint a felvilágosodást átugorva, sőt megtagadva, tudomást sem vesz arról, hogyan őrizte és teremtette újjá ezeket a hagyományokat a francia forradalommal éppen maga a polgárság. Többek között azzal, hogy kettéválasztotta az egyházat és az államot. Amikor a szekularizációval világivá tette az államigazgatást, a polgári anyakönyvezést, házasságkötést, oktatást, egyházi tulajdont. E szekularizált polgári állam felmondása lenne a keresztény örökség világi iratokba foglalása. Amúgy feleslegesen, mert a hagyományt maga a nyugati világ gyakorolja, a kapitalizmust illetően főként a protestáns etika jegyében. De a felvilágosodás nem a szereteten és testvériségen alapuló keresztény etikát, hanem annak természetfeletti vonatkozásait, teológiáját és az egyházi szervezetet tagadta meg az ész nevében, miközben - meglehet naivul - tökéletesíteni akarta az emberi autonómiát, az embert, akinek Marx szerint minden tökéletlensége a mennyel való kötelék.
Orbán keleti mintákon alapuló, tekintélyelvű, szekularizáció és autonómia nélküli polgári világot akar. És nincs, aki figyelmeztetné: ebből a katyvaszból csak katyvasz jön ki.
