egészségügy;tüntetés;életpályamodell;reménytelenség;szociális szféra;

Magukra maradnak? FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCK

- Becsapva és kisemmizve

Nyílt hadüzenetnek tekinti a szociális ágazat Lázár János kormányülés után tett csütörtöki kijelentését, hogy a hónapok óta tartó hitegetés ellenére nem kapnak júliustól béremelést és csúszik az életpálya-modell bevezetése is. A reménytelenség utcára viszi ennek az ágazatnak a dolgozóit is május 29-én.

Két éve hiteget bennünket a kormány – utal a Szociális Ágazati Sztrájkbizottság megalakulása, vagyis 2013 novembere óta tartó ígérgetésre az akkori nyilatkozat egyik aláírója, Migács Tibor. A Szociális Munkások Demokratikus Szakszervezetének (SZMDSZ) elnöke most úgy látja, a Miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtöki nyilatkozata után legalább egyértelmű, hogy jól döntöttek, amikor ezen hétfőn megszakították a sztrájktárgyalásokat a kormánnyal. A dolgozók és érdekvédelmi szervezeteik vezetői - mint mondják - duplán fel vannak háborodva, mert Czibere Károly szociális államtitkár többször is úgy nyilatkozott az utóbbi hetekben, hogy júliustól 15 milliárd forintot oszthatnak szét az ágazat 93 ezer dolgozója között. Ezzel sem értük volna el az egészségügyi szakdolgozói bértábla szintjét, de legalább közelítettünk volna hozzá, most mégis átvertek bennünket – közli a tényt Migács Tibor.

A sztrájkbizottság ügyvivője, Szűcs Viktória már a múlt héten úgy nyilatkozott lapunknak, hogy nem volt szó klasszikus érdekegyeztetésről, csak egyfajta kormányzati tájékoztatásról. A bérrendezésre, a szociális ágazati érdekegyeztetés újraindítására és a munkaközi szünetnek a munkaidőbe történő beépítésére vonatkozó követeléseikre nem kaptak érdemi válaszokat. Ezért döntöttek úgy, hogy megszakítják a tárgyalásokat a kormánnyal és sztrájkot, pontosabban – ahogy nevezik – vonulásos demonstrációt szerveznek május 29-re. Ennek szlogenje: "Becsapva és kisemmizve".

Az ágazatban terjed az álláspont, hogy nem véletlenül vonult vissza a kormány a nekik tett ígéretekből. A szociális szféra második félévre várt bérrendezése kísértetiesen azonos összeget igényelt volna, mint amekkora pénzt az egészségügyi dolgozóknak a fekete ruhás akciók megindulása után felajánlott a kormány. Csak kicsit kellett belenyúlni a kasszába, mindössze 800 millió forintot tettek rá a 15 milliárdra és kész is volt a tűzoltó akció. A hitegetést és folytonos visszalépést azért sem értik a szociális szférában, mert tudomásuk szerint Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is jóváhagyta a bérrendezés tervét. Reményvesztetten vonják le a következtetést, hogy csak a miniszterelnök vétózhatta meg a tervet.

A szociális szakmán végigsöpört a felháborodás. Az évek óta méltatlanul kezelt ápolók az interneten terjesztik megalázóan alacsony béreiket bemutató fotóikat. Amikor helyzetértékelést kértünk intézményvezetőktől, Makkai István, a szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonának vezetője például úgy felelt, hogy szerinte pengeélen táncol a kormány, amikor próbálja kijátszani egymás ellen a leghátrányosabb foglalkoztatási területek dolgozóit. Szabóné Mózes Brigitta, az abonyi Speciális Otthon vezetője elkeserítőnek tartja a szakmában dolgozók bérét, Tatos Istvánné, a mikepércsi Hajdúsági Szociális Nonprofit Kft.-től pedig egyenesen azt mondja, nem is várt többet a kormánytól, meg sem lepődött, hogy megint cserbenhagyják a szociális területet.

A magyar szociális rendszer működik, az állami, önkormányzati, valamint az egyházi és civil szervezetek összehangolt rendszerben dolgoznak, így a szociális szféra vezetői nem is tudják értelmezni Lázár János magyarázatát, hogy a kormánynak a bérrendezés előtt pontosan látnia kell, milyen rendszerben és hány dolgozó látja el a következő tíz évben a szociális feladatokat Magyarországon. Egységesen úgy látják, hogy egyrészt pénzt kell tenni az ágazatba, másrészt meg kell lenni a szándéknak, hogy rendezni kell a szociális ellátást Magyarországon. Sokan kimondták lapunknak, hogy a felső tízezer – köztük a mostani döntéshozók képesek megfizetni a magánápolókat, ha beteg családtagjaik, vagy idős szüleik leesnek a lábukról, de a magyar átlagemberek egyre nagyobb számban szorulnak szociális segítségre. Az ápolók és gondozók pedig ebben a szférában is elérkeztek a tűréshatárra.

A „Közösen a szociális területért” néven indított közösségi oldalon szervezik a május végi utcai demonstrációt, ha pedig az sem hoz eredményt, akkor további akciókat terveznek, miközben az ágazati sztrájkbizottság bírósághoz fordult az elégséges szolgáltatások megállapítására, tehát nem mondtak le a végső eszközről sem.

Életének 86. évében elhunyt Fellegi Tamás újságíró, szerkesztő.