Olvasom a lapokban, hogy Boross Péter minden szinten kiáll Orbán Viktor mellett. Ex katedra kijelenti, hogy Simicska állításával ellentétben O.V. nem jelentett. Kíváncsiságból belenéztem B.P. neten fennlévő életrajzába. Kiderült, hogy 1956-ban mindenféle forradalmi tanácsnak volt a tagja, ezért 1957-ben letartóztatták és 1959-ig rendőri felügyelet alatt állt. Ebben az időszakban egzisztenciális gondokkal küzdött, volt segédmunkás, csapos, stb. A pályafutás pikantériáját a következő két mondat jelenti számomra: „Ezután közreműködött a magyar vendéglátóipar és idegenforgalom felsőfokú szakemberképzésének megszervezésében. Ekkor vállalta el 1965-ben a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettesi pozícióját, majd ezt követően 1971. december 21-én kinevezték a vállalat igazgatójává.” Adott egy ember, akit forradalmi tevékenységéért az akkori szocialista hatalom rendőri felügyelet alá helyezett, tehát mint osztályellenséget kezelt. Ez a hatalom 1959-ben a homlokára csapott, mert hirtelen felfedezte a csaposként robotoló B.P-ben rejlő, addig látens tehetséget és rögtön megbízta őt a vendéglátóipari és idegenforgalmi szakemberképzés megszervezésével, majd miután ott is bizonyította rátermettségét, igazgatóvá nevezte ki. A szocialista rendszerben a fent említett kinevezési gyakorlat általános volt? Ilyenkor kérni szoktak valamit. Az Antall kormány hatalomra kerülésekor B.P. már ezerrel kapart, hogy bekerüljön ő is a vezetők közé. Ahogy a Kádár rendszerben, úgy akkor is sikerült neki. Hiába, aki tudott a szocializmusban érvényesülni, az tud a kapitalizmusban is. A jobboldalon ezt „tehetségnek” hívják (ld. Pozsgay, Szűrös, stb.), szerintem pedig a legundorítóbb kollaboráns magatartás.