;

sajtó;média;lappiac;

- Átkos idők

Aligha valószínű, hogy a hatalmon lévő uraknak - korábbi nevükön: fiúknak - személyes tapasztalataik lennének az átkos időkből arról, hogyan kell kezelni a sajtót. Igaz, az utóbbi negyedszázadban átalakult a lappiac, a média pedig egyre terebélyesedett. Ez azonban csak még inkább kiemeli, hogy az urak (fiúk) képesek a régi módszerekkel kezelni ezt az egész sokszínű bagázst. Nincs persze könnyű dolguk, hiszen a sajtómunkások - bár különféle indíttatásból és szemszögből, de - igyekeznek megfelelni olyan ósdi, ám idejét nem múlt fogalmaknak, mint a sajtószabadság, a nyilvánosság kiszolgálása, a tájékoztatás.

De az urak (fiúk) sem most jöttek a falvédőről. Korábban már létrehoztak egy sajtó- és médiabirodalmat, amely ugyan bizonyos főnöki ellentétek miatt bedőlt, de a pótlása a jelek szerint már csak ujjgyakorlat. Eközben azonban úgy irányítanák a sajtót, hogy az egyre inkább emlékeztet a rendszerváltás előtti korszakra (s nyilván sajnálják, hogy mindenkivel nem tehetik meg). Már csak az agit-prop. osztály hiányzik, meg a rendszeres főszerkesztői értekezletek, bár az utóbbi elképzelhetően megvan, csak a nyíltan ellenzéki orgánumok mit sem tudnak róla.

Egykor a kormányülés után ugyanúgy tájékoztattak, mint manapság. Arról amiről akartak, bár ott is szabadon lehetett kérdezni. Csak akkor Bajnok Zsolt, meg Bányász Rezső ült szemben az újságírókkal, ma meg egy szinttel magasabban, Lázár János miniszter és áll. Anno is voltak kiválasztott újságok, amelyek megkapták a fontos híreket. Eddig a Magyar Nemzet volt jól értesült, ám Simicska Lajos miatt most a Napi Gazdaság lépett a helyébe. Oda érkeznek az információk, a kiszivárogtatások. A példányszám pedig nem számít, amit jelez, hogy ők - és a szintén kormányközeli Magyar Hírlap - kapja az állami (vagy ahhoz közeli) hirdetéseket. Közben a közmédia hírműsorai olyanok, mintha egyenesen a kedves vezető környezetében szerkesztenék őket. Így a magyar ember mindig hozzájuthat a hivatalos állásponthoz. Mást nem is kaphat.

Manapság divat a nosztalgia. Ám azt hittük, a sajtóban és a médiában már nem térhetnek vissza az átkos idők. Tévedtünk, ami azonban az urakat (fiúkat) a legkevésbé sem zavarja.