Sidney Crosbyék mindvégig egészen káprázatos teljesítményt nyújtottak, és ezúttal pontosan láthatta mindenki, mekkora a különbség az NHL és valamely európai bajnokság között. A kanadaiak számára nem okozhat gondot Fehéroroszország a negyeddöntőben.
Bár a B csoport másodikja, Svédország rendkívül látványos, kombinatív támadójátékot mutatott be a vb során - a második legtöbb találatot érte el a torna során -, sajnos a védelmük kifejezetten gyenge formában teljesít. Márpedig ez megengedhetetlen a tavalyi világbajnok, Oroszország elleni negyeddöntőben. Főleg annak ismeretében hogy Ovecskinék sem spóroltak a gólokkal: náluk több találatot senki sem jegyzett a B csoportban.
Kifejezetten jó benyomást tett eddig mindenkire a csoportmeccseken tíz találatig jutó Artyemij Panarin, aki közvetlenül a vb előtt szerződött az NHL-be, a Chicago Blackhawks csapatához. Úgy tűnik, tényleg jó vásárt csinálnak vele. Az oroszok számára a másik jó hír, hogy Jevgenyij Malkinnak a fehéroroszok ellen sikerült megtörnie az átkot: 18 gól nélküli mérkőzés után sikerült végre betalálnia a hálóba.
Az A csoport harmadik helyén végzett csehek ugyan nem voltak igazán meggyőzőek, de hazai környezetben bárkit megverhetnek. S épp a svédek ellen mutatták meg, mennyire képesek szívvel játszani: akkor az utolsó harmad derekán percek alatt fordították meg az eredményt 2-4-ről 5-4-re.
Jakub Vorácek csapakapitány szerint meccsről meccsre játszanak egyre jobban. Negyeddöntőbeli ellenfeleik, a finnek eddig szintén visszafogott teljesítményt nyújtottak, de a skandinávok már többször bizonyították a vb-k során: sosem szabad leírni őket. Két kapusuk, Pekka Rinne és Juuse Saros egészen elképesztő teljesítményt nyújtottak a tornán.
A torna eddigi meglepetéscsapata az Egyesült Államok, amely úgy tűnt, szedett-vedett csapattal érkezett a világbajnokságra, s nem veszi komolyan a viadalt. Ehhez képest simán, csoportelsőként jutott el a negyeddöntőig, ráadásul időközben erősödött az amerikaiak kerete: miután a Minnesota kiesett az amerikai jégkorong bajnokság, az NHL rájátszásából, Charlie Coyle azonnal Ostravába utazott.
„Minden olyan gyorsan történt. Egy nappal a kiesésünk után hívtak is, hogy álljak a válogatott rendelkezésére. Majdnem egy napot utaztam, s a Szlovénia elleni vasárnapi találkozó előestéjén érkeztem a helyszínre” – közölte a 23 éves hokis. Sok ideje tehát nem volt arra, hogy megszokja a hét órás időeltolódást. Az amerikaiak mindenesetre amolyan „sötét lóként” juthatnak el akár a dobogó legmagasabb fokáig. Az amerikaiak a helvétekkel nézhetnek farkasszemet. Kérdés, ezúttal hogyan zár a svájci retesz.