Olaszország és az olasz nép most nehéz órákat él át. A háború vagy béke sorsdöntő kérdése kopogtat most az olasz lelkiismeretek ajtaján. Végsőig megfeszült idegekkel lesik elsősorban egész Olaszországban azt a szót, amely negyven millió ember sorsáról van hivatva dönteni.
Ha az a szó elhangzik: az olasz nép vagy tovább végezheti békés munkáját, küzdhet ezentúl is a szegénység és tudatlanság erői ellen, avagy pedig megbénul az egész élet, a nemzet virágját alkotó férfinépesség végtelen hossza vonatokon szállítódik a határok felé, anyák zokognak, felségek sírnak, gyermekek értelmetlenül vagy a cifraságot kedvelő vidámsággal bámulnak az elmenő csapatok után.
Néhány hét s ugyanazok a vonatok beteg, megcsonkult emberromokkal görögnek visszafelé.
Minden középületből kórház lesz. Minden munka a halál nagyüzemének, a háborúnak szolgálatába szegődik. Az élelmiszerek megdrágulnak. Soha nem látott hatalmas méretűvé dagad a gond, az ínség. Az utcák színébe belevegyül a fekete gyászfátyol és kisírt szemek tömege. Az emberek megállanak és visszafordulnak. Az első féllábúak után, akik végigkopognak az utcán. Majd eltompulnak, megszokják ezt a látványt is.
Elkövetkeznek majd a szorongás és aggodalom napjai : az ellenséges invázió réme ellen össze kell fognia minden erőnek, de ugyanakkor tízezer, százezer házban és családi tűzhelynél ott guggolnak magukba rogyva, fájdalomtól marcangolt emberek és forgatják gondolatukban a lehetőségeket: elesett-e, megsebesült-e, fogságba került-e, betegségek áldozata lett-e az, akihez szívük egész melegével és sokszor az élet reményével ragaszkodtak.
Olaszország és az olasz nép most ez előtt a válaszút előtt áll. Egyetlen elröppent szón fordul meg, mi lesz e negyven millió ember sorsa s mi e pillanatban nem is gondolunk arra, hogy milyen hatásai lehetnek az olasz elhatározásnak a nemzetközi helyzetre, pusztán magának az olasz népnek szem-pontjából gondolunk a sorsfordulatnak ezekre a mostani óráira. S ha erre gondolunk, önkénytelenül is az „Az ember tragédiájának szavai jutnak eszünkbe: „Milliók egy miatt!" Milliók sorsa egy vagy egynéhány ember akaratától, eszétől, elhatározásától függ.
Néhány nagykövet, néhány miniszter, egy király, ezeknek kezében van millió és millió ember élete, millió és millió család boldogulása, az az egész rettenetes kérdés, amelyet az „ölni vagy dolgozni?" kérdésébe lehetne befoglalni.
A történelmi feszültségnek ezt a pillanatát, amikor a béke összes erői meglapulnak és pusztán a szocialista párt próbálja testével födözni az egész népet: nem lehet elfelejteni, nem még akkor sem. ha — amit remélünk, hogy nem következik el — ezek az erőfeszítések eredménytelenek maradnának. Az olasz példa tisztán mutatja, hogy készül a háború és hogy kell megmenteni a békét.
Népszava 1915. május 13.