A miniszterelnök legutóbbi országjárásán elvetődött Pécsre. Mostani szokásának megfelelően megint „eleresztett” egy meggondolatlan mondatot, ami valójában nagyon is tudatos volt. Esze ágában sincs a halálbüntetést újra a jogrendszer részévé tenni, de tetszetős róla beszélni, különösen bizonyos társadalmi nyomásra. A büntetőjog-tudomány egyértelműen vallja: a halálbüntetésnek egy célja lehet, azokat, akik nem tudnak a társadalomba beilleszkedni, ki lehessen zárni – végleg. Az is bizonyított, hogy a halálbüntetésnek nincs visszatartó hatása, nem csökken a súlyos bűncselekmények száma és nem is nő.
Valójában elegendő a meglévő legsúlyosabb büntetés. Azt is kimutatták,hogy a magyar társadalom 70 százaléka visszaállítaná a halálbüntetést, de ez számos nemzetközi szerződéssel és az uniós joggal is ellentétes lenne. Ezt Orbán is tudja, de láss csodát, most nem az unió cincálása a cél. A pártjukon belüli szakadás eleve bizonytalanságot szül, az elszenvedett vereségek az időközi választások kapcsán felhívták a figyelmet arra, hogy a problémák miatt hatalmi űr nyílt meg, amit az ellenzék - vagy vélt ellenzék - kihasználhat. A Jobbik a konszolidálódásával jó néhány szavazót próbál megnyerni a Fidesztől. A bizonytalan jobboldali szavazók pedig jobb híján kikötnek a "keszthelyi kikötőben".