Néha olyan ötlettelenek vagyunk. Például, amikor sopánkodunk, hogy itt sincs munka, meg ott sincs, hogy egyre nő a munkanélküliség. Ilyenkor érdemes körülnézni a világban, hogy mások milyen fondorlatos módon találják föl magukat. Jackie Samuel New York államban, Rochesterben él. Hiába kilincselt állás után, sehol nem talált munkát, s mivel a kisfiát egyedül nevelte, kellett a pénz. Gondolt egyet és - eleinte csak úgy tréfából - a világhálón elkezdte hirdetni a "baráti ölelését". Csakis baráti ölelésről van szó, ez állt a hirdetésben, az árát is megadta, az időpontot is, de azt is kikötötte, hogy nem vetkőzik le és semmilyen más testi érintkezésre nem vállalkozik, a tapogatás is tilos, meg a csókolózás is, és csak a saját otthonában fogadja az ölelésre vágyókat. Jackie maga se hitte, hogy naponta több mint 50 ezer forintnyit keres, a kuncsaftjai között voltak nyugdíjasok, veterán katonák és megözvegyült nők, elhagyott szeretők... "Vannak, akik úgy tartják, hogy rosszabb vagyok egy örömlánynál, mert az ölelés bensőségesebb, mint a szex. Azt mondják, hogy pénzzé teszem a szeretetet" – mondta, amikor a The Daily Telegraph című brit lap méltatta a tevékenységét.
Ha nem tévedek, erre a módszerre már nálunk is ráharaptak, tavaly Kecskeméten egy "kényszeres átölelőt" kapott el a rendőrség. Csak úgy ment az utcán és átölelte, aki szembe jött vele. Azóta sem lehet tudni, hogy a magyar átölelő kft.-ben dolgozott-e, mert akkor mára már fuccs a szervezett ölelésnek: 2014-ben több mint 41 ezer cég szűnt meg, a kormány úgy "segíti" a kis vállalkozásokat, hogy ilyen-olyan adókkal, és egyre szigorúbb szabályokkal sújtja őket. Nem csoda, hogy a szépreményű kisvállalkozók "nem bírják tovább az állami ölelést".
Egyébként Johannes Amos Comenius, a nagy pedagógus állítja, hogy az öleléssel csaknem minden jóra fordítható. Ha például rosszat tesz a gyerek és megszidjuk annyira, hogy azt hiszi, "örök a harag", akkor még aznap este - szó nélkül - öleljük át: hadd érezze, hogy nem ellene, hanem érte szól a haragszomrád.
A Nemzetgazdasági Minisztérium felelős államtitkárának, Czomba Sándornak még tanulnia kell a pedagógiát, bár jó úton jár, csak egy kicsit hazudós. Az M1 aktuális csatornáján hírül adta, "hogy 2010 augusztusa óta folyamatosan nő a foglalkoztatottak létszáma, 13 hónapja pedig tartósan, több mint 4 millióan dolgoznak. Főleg a versenyszféra volt a foglalkoztatás bővülésének a motorja. A növekedésben meghatározó szerepe van a kormány aktív programjainak, az emelkedő reálbéreknek, a kimagasló mértékű fogyasztási adatoknak..." Ki figyel oda a statisztikákra, ha egyszer arról is szólnak a hírek, hogy a múlt évben 41 kisvállalkozás szűnt meg? Hova mentek, hol találnak munkát? Akinek a minimálbérrel kell beérnie, vagy a közfoglalkozás szégyenteljes fillérjeiből tartja el a családját, úgy olvassa az államtitkár "értékelését", mint a mesét. A valóságban már megvalósult a "dolgozó ember szegénysége".
Éppen abban a hazában, ahol a zászlójukra tűzték, hogy a keményen dolgozó kisembert meg kell becsülni. Úgy látszik, félreértelmezik a magyar kormányban Jackie Samuel példáját, "baráti ölelés" sehol, viszont a Fidesz csókosaiknak mindent. De ne legyünk annyira szigorúak, mint Jackie, a fideszesek többet "tapogathatnának", mielőtt "levelező tagozaton" konzultációt szerveznek a választókkal, mert könnyen hihetjük, félnek attól, hogy a tömegek szemébe nézzenek.
